Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Szappanos Gábor: Jancsi bácsi
telenül büdös kezd lönni, mondok magamba, ennek utánanízünk, este mindég mögmosom a lábom, mög aztán sosem gyüvünk be szaros gumicsizmába, amibe a disznók alul szoktunk ganézni, úgyhogy nem t’om, mi lőhet ez... Hát, fölülök, és látom, hogy kiódalog a macska, oszt odakint konyhában aztán má nagyon szaporázza... Jól van, mondok, mihánst begyüttél, má mész is kifelé, hát mönjél... Én mög keresőm a papucsot, az egyik hamar mögvan, de a másikat az istennek se találom, keresőm a lábommal jobbra, balra, lógázom erre is, arra is, de csak nem találom, az anyja istenit, mögen úgy berúgtam az ágy alá, hogy le köll hajulni érte... hajulok lefele, a térgyem recsög-ropog, tudod hogy van, Gergő' öcsém, hetven felé, hazafele hun itt fáj, hun ott fáj, oszt fáj itt is, ott is, oszt az embör azon vöszi észre magát, hogy mindöne fáj, oszt akkó má nem is köll más, csak a kapa főd... no hát ott vót a papucs balra, egészen az ágy szélinél, de érzöm ám, hogy odalönn igen büdös van, no mög- vagy! innen gyün a szag... Hát a macska, becsinált a szégyöntelen, a gazdája úristenit! Szólok is az asszonynak, hogy ,Hallod, Julis, beszart a macskád!”, mire ű már hozza is a nyervogó dögöt, mutasztom néki, hun van, hajul le a döggel, oszt beleveri a jószág orrát a szarba, oszt viszi ki és a verandárul ki- hajintja... Hozza be a lavór vizet, oszt föltisztíjja, amit a macska odarondított. Én közbe öltözők, má vöszöm a bekecsöt, a kucsmát, má jó meleg van odaki a konyhába, mék ki a reterátra, mindön zúzmarás, majd befagyott a valagam, ipriköltem is befele, amikó végeztem, nincs ám kedve az embörnek soká ücsörögni odaki, no oszt amikó begyüvök, hílom az asszonyt, hogy früstököljünk, nem szól, nincs se a konyhába, se a szobába, mondok, hun van ez? Oszt amikó odamék a kályhához mögmelegíteni a kezöm, látom ám, hogy ott van az én kis gömböc feleségöm a spájzba, oszt nagy mohón kanalazza a két hete vágott disznóbul való zsírt, amit az imént melegítött mög, hogy elossza a kisebb- nagyobb bödönökbe, közbe mög úgy melegibe öszögeti, mintha leves vóna, könyeret nem öszik hozzá, csak uborkát, mondok, „az Isten áldja mög a gusztusodat, elcsapod a hasad azzal a zsírral, megfostosodsz!” Mire ű aszongya „Csak mögkóstoltam, nem-e mögromlott” „Mikó hallottál te má uant, hogy mögromlik a friss zsír? Az uborkát mög azért harapod hozzá, hogy nem-e az is mögpimpósodott?!” No, erre aztán elhallgatott.- Bocsánat, hogy közbevágok, Jancsi bácsi, de nem lehetne végre rátérni a Petőfivel kapcsolatos történetre?- Mindönt a maga idejibe, öcsém, mindönt a maga idejibe! Egészen föl- fordult a gyomrom, ahogy csak rágondoltam, mit övött az asszony... Hozzál gyorsan még egy pirosat, mer mingyá bökékölnöm köll. Jancsi bácsi nagyot hörpint a borból, majd a kezefejével elégedetten megtörli a száját.- No, hát hun is hagytam abba? Ja, hogy mit övött a Julis... No, oszt aztán én is früstököltem, könyeret, szalonnát, tört erőspaprikával, nincs ennél jobb, öcsém, a tévébe mutasztják, milyen frinc-francokat ősznek Pestön, hallod, neköm akkó se köllene, ha a hasamra kötnék! Ögyék mög űk, a belük úristenit! A magyar parasztembör már akkó paprikás szalonnát falatozott, amikó a tótok még a fákon ugráltak... Aztán mék ki, viszöm ki a meleg vizet a tyúkok vályújába mög a kutya piros lábosába, no látod, az is piros! igyanak, amíg tunnak, mer aztán befagy ebbe a marha hidegbe, oszt akkó má csak a havat 645
