Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Paládi Zsolt: Kadarka úr tisztessége

uniós tanácstag Dutschke, az elhízott Dutschke, az öltönyös Dutschke, az óvatos Dutschke volt. A politikus Dutschke. És úgy is beszélt.

Barátom feszülten figyelt minden szavára. Még a mutatóujját is felemelte. És lassan elkerekedett a szeme. Az asztalra csapott.- Miről beszélsz te? Népek egyetértéséről, toleranciáról, kompromisszumról beszélsz te? Hát nem tudod, hogy az utolsó kapitalistát az utolsó bürokrata belével kell felakasztani? Türelemről dumálsz te, aki fel akartad forgatni a világot? És hogy nézel ki? Hát nincs benned tisztesség, becsület? - Ütemesen verte az asztalt és kiáltozott. — Törvénybe iktatjuk a lehetetlent! Kihirdetjük a fantázia terrorját! Éljen az anarchia! Áruló lettél és az árulóknak nem kegyelmezünk!

Erre már az egykedvű, fásult arcú pincérnő is felkapja a fejét, nem is beszélve a tátott szájjal bámuló melósokról, akik nem is értették Kadarka szavait, és azt hitték, egyenesen a Lipótmezőről jött. A nő erélyesen utasította: „Na fejezzük be a wirtschaftot, Kadarkám!” A férfi tehetetlen, elfojtott dühében az asztalra borulva rejtette el arcát. Azt hiszem, sírt. Mintha könnyeket láttam volna a szemében, amikor egy pillanatra felemelte a fejét. Siratta Ágnest, az illúzióit, a történelmet, a befejezett múltat. No persze, három nagy- fröccs és egy féldeci után, nem is csodálom. Magánügy. Nem is értem, miért állok szóba ilyenekkel.

630

KOVÁCS TAMÁS LÁSZLÓ grafikája