Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bartis Ferenc: Záróra-árverés; Gyújtogatás (versek)
BARTIS FERENC Záróra-árverés Záróra. Órazár-kulcs valakik zsebében. Zsebből zsebbe vándorol az idő, amióta az idő pénz... Pénzérmék helyettesítik a számjegyeket a számlapon. Számlap a tányér az abroszon, az abrosz az asztalon, s asztal alatt a cipőm árnyéka. Árnyék-monstrumok torlódnak a fólvikszolt padlón. Padlóra dobott cigarettavég alszik gazdája helyett. Helyettesítsem a cigarettavéget? Vége lesz a záróra-fólkiáltójeles éjnek! Éjét éjjé tévé pusztítjuk az időt. Idő előtt nem megyünk haza. Haza? = Lakás! Lakhatók-é még az álom-kínzó szobák? Szobáról-szobára dulakodik az élet-behajtó türelmetlen halál; a túlságosan élniakarók fizetik, hajszolják, zsarolják őt, „véletlen” bűnei miatt... Miattam ne fájjon a feje! Fejet hajtottam volt előtte még gyermekkoromban: kortalan, adatmentes maradjak a fejfák között, s akkor meghátrált, elodázva a zárórát valameddig... Meddig ólálkodik az idő s a halál hatásköre? Körbejárom a hamutálcát s a poharat. Poharamban gyöngyöznek a kifizetetlen számlák. Számoljátok meg poharaimat az idő üszkösödő számlapján, záróra előtt. 631
