Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Paládi Zsolt: Kadarka úr tisztessége

lett annak a lehetősége, hátha ez a folyosó nem is a mennyekbe, hanem az alvilági kínok helyére vezet. Mindamellett a pokolba kívánta Kőhegyit, de ön­magának szívesen megspórolta volna ezt az útiköltséget.- Micsoda meglepetés! - kezdte rosszalló hangsúllyal Kőhegyi. - Hogy én erre nem számítottam!- Mi az, feltámadtál? - a lány a cinizmusra cinizmussal válaszolt. Kibon­takozott az ölelésből. Kőhegyi is fegyverkészen várta a szócsatát.- Csupáncsak megjöttem. De úgy látom, máris kényelmetlen a megjele­nésem, akár egy véletlen feltámadás. Ha van valami bajod, beszéljük meg, Ágnes! - tárta szét a karját, csupasz tenyerét mutatva.- Jól tudod, mi a bajom, te szemétláda! - replikázott amaz. - Kétszínű vagy!- De hát mit követtem el?- Nagyon jól tudod. Együtt voltál Katival, igaz? A szoba zárva volt.- Miről beszélsz? - értetlenkedett Kőhegyi.- Ráadásul a barátnőmmel! Jobb, ha nem állsz az utamba. Menj vissza a Katihoz. A KISZ-titkár nagyot sóhajtott.- Már értem! Te azt hiszed, a Katival töltöttem az éjszakát. Hát nem mondtam el, hogy a húgom születésnapjára haza kell utaznom?- Aha - bólogatott Ágnes. Ismét Kőhegyin volt a szabadkozás sora.- Nem mondtam, hát nem mondtam. Mindenről nem számolhatok be. Azt gondoltam, utólag meg fogod érteni. Nagy vacsora, ott az egész család, el kellett mennem, hidd már el..- Apropó, én is itt vagyok - szólt közbe Kadarka, s mikor e szavakat ki­mondta, már érezte, milyen hülyén hangzik. Közben történt egy s más. Kőhegyi eddig csak félszemmel sandítgatott Kadarkára, ám most meg­lepett arckifejezéssel meredt rá. „Á, hát te is itt vagy?” - jegyezte meg ma­liciózusan és tovább győzködte a lányt. Ágnes hirtelen félbeszakította:,Hülyék vagytok ti mind!”, arra hivatkozott, hogy őt ez az egész nem érdekli, majd fejfájást színlelve el akart vonulni a helyszínről. Természetesen mindketten igényt tartottak a gáláns kísérő szerepére, hogy aztán - esetleg - más módon gyakorolhassák a galantériát, de Ágnes határozottan elutasította a beérkező ajánlatokat. Szomorúan néztek karcsú alakja után. Kőhegyi mégis utánaeredt volna, ha nem érzékelte volna Kadarka ráne­hezedő kezét. A gőzös ifjú még egy picit meg is szorította a fiatal kommunista vállát. Kőhegyi komótosan hátrafordult.- Legszívesebben bemosnék neked egyet. - rebegte a sértett, nem túl meg­győzően.- Hát akkor tedd meg. - mondta Kőhegyi nyugodtan. Tíz centivel maga­sodott fóléje, s ráadásul KISZ-titkár volt. Kadarka összeszorította az öklét és meg is tette volna, ha az esze, az a bolond józan esze nem akadályozza meg. Elengedte Kőhegyit. Hogy aztán egy- gyel több legyen a megbánnivalója. 628

Next

/
Thumbnails
Contents