Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Paládi Zsolt: Kadarka úr tisztessége

a legfontosabbnak, hanem azért is, mert gyengén beszélt németül, és - tapasztalatlan lévén - a szavaknak nagy jelentőséget tulajdonított a szerelmi kommunikációban.

Elérkezett az utolsó nap. Kadarka nagy sikerű előadást tartott „Vizuális nevelés - szocialista vizualitás” címmel, s örömmel konstatálta, hogy választottja, Ágnes is a hallgatóságban ül, méghozzá a második sorban. (A szigorú ellenőrzés ellenére ugyanis aki tehette, ellógott.) Akkoriban fess és jóképű fiatalember volt, erőteljes testfelépítéssel, szemében szenvedély tükröződött, amely csak ritkán halványult el. Ő maga sem sejtette, de jó szerető benyomását keltette. Ágnes gesztusai bátorították, s egyáltalán nem alaptalan reményekkel töltötték el. Szakértő szeme hibátlannak ítélte a lányt: vállára omló szőke haja, sudár alakja, lágy domborulatai a legigényesebb minőségi kívánalmainak is megfeleltek.

Jókedvűen készült az utolsó napot megkoronázó bulira. Az édesbús nóták andalító dallamainak hatására egymás után kapituláltak a haladó népi tábor nőnemű harcosai, az idegen hadállások bevétele szinte minden esetben sikerrel járt - a magyar fiúk híre vetekedett a latin szeretőkével - és a hazai ellenállás megtörésében is szép sikereket mondhattunk magunkénak. Kadarka- félszegsége ellenére - offenzívában volt egy lengyel lánynál, akinek nőiségét nem értékelte ugyan sokra, mégis érdemesnek találta taktikájának tesztelésére. Éppen kifordult a zajos táncteremből, hogy egy Meggy Márkával frissítse fel magát, amikor szembetalálkozott Ágnessel.

Ágnes kissé feldúltnak látszott, ám ez a ziláltság mégis valamilyen rendezett formát öltött, mint amikor egy amerikai filmben gondosan a szenvedő hősnő arcába fésülik néhány rakoncátlan hajtincsét. A lány nem is feledkezett meg magáról, mutatós mosollyal üdvözölte a belebotló Kadarkát, majd megkérdezte, nem táncolna-e vele. A fiú szabadkozott, eszébe jutott internacionalista kötelessége a lengyel lány iránt, de Ágnes gusztusosán barna combjait nézve - magában áldva a miniszoknya feltalálóját — megfeledkezett a népek testvériségének szó szoros értelmében vett összeforrásáról. Pedig... mily balga az ifjúság! Oly mindegy, milyen színű bőr villan ki a paplan alól... No de ne legyünk igazságtalanok! A bronzszínű tartalmas tökéletességek mindig is jobban vonzzák a férfiakat, mint a sápadt angolkisasszonyok.

Egy lassúba kapcsolódtak bele. Átkarolta a derekát, only you, dúdolta Komár Laci, végighallgatták a számot, aztán egy újabbat, fogalma sem volt, miről beszéljen, miről tanácsos ilyenkor beszélni, szerencsére jött a Károlina; Károlina, Károlina úgy várlak, énekelték együtt, aztán Korda következett: Szeretni bolondulásig, ez már úgy hangzott, mint egy kihívás: „Csak az a másik / észrevenné / S benne lenne.” Kadarka úgy érezte, a lány megértette a célzást, s kimentek egy újabb Meggy Márkáért.- Nahát, most már sokkal jobban érzem magam. Érdemes volt idejönnöm- mondta Ágnes és ránézett. Kadarkának esze ágában sem volt megkérdezni, miért, mit csinált eddig.

Talán ez volt az a pillanat, amikor hősünknek elő kellett volna vennie eszköztárából valamelyik előregyártott ajánlatát, ezt azonban későbbre halasztotta, ehelyett első lépésként Ágnes intellektuális birtokbavételét célozta meg.

Ne felejtsük el, nem sokkal ’68 után vagyunk, a remények szárbaszök624