Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan
egyesíteni a tömeget.” Vagyis a mi és az ők mély és primitív, kereszténység előtti törzsi indulatára kell alapozni a tömegek mozgatását. Hogy csak az elmúlt kétszáz évből vegyünk ellenség-példákat: arisztokrata, klerikális, bur- zsuj, imperialista, kulák, zsidó, fajidegen, osztályellenség. Keserves tapasztalatunk, hogy itt, a Kárpát-medencében, némely szomszédaink a maguk nemzeti identitását éppen magyargyűlöletükben vélik megtalálni. Naponta látjuk az eszmék elaljasodását. Le Bon ezt azzal magyarázza, hogy az eszmék csak úgy jutnak a tömegekhez, hogy nagyon egyszerű formát öltenek. Tehát, hogy népszerűek legyenek, gyakran teljes átalakuláson kell átesniük. Bármilyen nagyszerű és igaz volt is az eszme eredetileg, magában az, hogy a tömegekhez került, kivetkőzteti mindabból, ami naggyá és igazzá tette. A szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszméjének története Vár- konyi Nándornál így igazolja a Le Bon-i gondolatot: ,ß csőcselékember számára a szabadság Mérhetetlen eszme, mert alkotni nem tud, ösztönei csak a rombolás és a rablás szabadságát ismerik, megszabadulást minden magasabb, építő feladattól, kulturális fegyelemtől, szellemi és erkölcsi kötöttségtől. Az egyenlőséget csak a legalacsonyabb szinten tudja megvalósítani, aki nem rántható le oda, kiközösíti, szemétre hajítja. Testvérisége nem terjed túl az erős és nagyszámú csoport, az osztály, a faj, legjobb esetben az állam határain. Ami kívül esik, kiirtandó. Ez a testvériség gyűlölet: párt párt ellen, osztály osztály ellen, egyén egyén ellen, ha más, ha különb.” Gazdaságkornak szemlátomást a csereszabatos versenybarbi az alappillére, aki, ha másokkal összejön, azonnal tömegbe verődik. Ugyanis ő az a lény, aki - miként Ortega mondja - egymagában is tömeg, s aki Bergyajev meglátása szerint individuum-ember, és elszigeteltséget él át, egocentrikusán mélyed el magában, arra van hivatva, hogy kínos küzdelmet folytasson a létért. Konformizmus, alkalmazkodás által kerül ki nehéz helyzetéből. Kétszáz évnél régebb ideje megdönthetetlen Adam Smith őrült gondolata, miszerint a barbik önzése közjót fog teremni. Tanulság nélkül maradtak a világháborúk, a kommunizmus vérfürdői, a diktatúrák, a világelfogyasztó társadalomnak a bolygó és a jövő elleni hadviselése, és így tovább. Irtsuk ki a barbikat? A jelek szerint nincs más megoldás. Igen, nyírjuk ki mindet, de nem kívül, hanem belül, önmagunkban semmisítsük meg őket. Pár száz éve a különböző népek csak kósza híreket hallottak egymásról. Egy- egy hajótörött, világcsavargó elvetődött innen-oda, de a kereskedés, vagy a hitvilágok ütközése néhány térségre korlátozódott, és a nemzetek alig vegyültek. Ki-ki a maga módján művelte kertjeit. Ma pedig a bolygó legeldugottabb zugaiban is hasonló célok, értékek, törekvések bukkannak föl. A legszegényebb országokban is géppisztollyal lövöldöznek a kényurak testőrei, a gyerekek kólát isznak víz helyett, népdalaikat, hazájukat egyre többen röstellik. Az emberiség ügyei egyetlen, közös gubanccá változtak. Korunknak ez a nagy átalakulása, a globalizáció némelyek szerint olyasféle, mint a szocializmus volt 66
