Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan
létező korában: gigantikus erőfeszítés olyan problémák leküzdésére, melyek nélküle nem merültek volna föl. A civilizációs találkozások a tengerre emlékeztetnek; az erős hullámverés fokról-fokra alámossa a partokat. Az egyes népek különféleképpen reagálnak a kihívásra. Némelyek odahaza próbálják meg fölvenni Gazdaságkor ritmusát. Mások milliószám vándorolnak a fejlett országokba. A demográfiai előrejelzések szerint ötven év múlva Franciaország lakosságának nyolcvan százaléka külföldi eredetű lesz, sőt, máris a második legnagyobb vallás az iszlám. Ma nincsen ország a földön, ahol ne élne százféle jövevény. Egy ismerősöm a sivatagban díszarabot fényképezett, és közben dohogott a meleg miatt. Szek- szárdon sose volt ekkora hőség, a franc essen bele! - szólt le az arab a tevéről. Nem vitás, hogy korszakváltásban élünk, nem holmi rendszerváltásban. Ha egy mondattal határozzuk meg a globalizációt, azt mondhatjuk, hogy Gazdaságkor a maga képére alakítja a bolygót. Mi ez a kép? Egy gép. A világgazdaság nevezetű, megállíthatatlanul növekedő szerkezet a munkát előbb önmagukban életképtelen és értelmetlen tevékenységekre aprítja, majd a piacon keresztül összekapcsolja, hogy a maximális hasznot kisajtolja. Walter Lippmann szerint ez a gép korszakosabb a gőzmozdonynál vagy az atomerőműnél. Ugyanis a találmányok sikere azonos a globalizációs hatékonyságukkal. Elég csak a műholdas hírközlésre, vagy az internetre utalni. Nos, a világgazdaság gazdaságvilágra redukálja a bolygót, amely korábban az élővilág, a népek és személyek, művek és gondolatok otthona volt. S bizony könyörtelenül kiselejtez minden lényt és eszmét, ami - a gépritmust képtelen fölvenni, más szóval nem rentábilis. A selejtezés egyúttal gyökeresen új teremtést ígér. Többféle módszer ismeretes. Az egyik a forradalom, Gazdaságkor nagy találmánya a világ erőszakos átrendezésére. Százötvenmilliónál több áldozatot szedett az utóbbi kétszáz évben. A hivatásos forradalmár egyik őstípusa, Szergej Nyecsájev írta a Forradalmár kiskátéjában, 1869-ben: „Csak az a remény élteti a forradalmárt a politikai és társadalmi életben, a műveltnek mondott világban, hogy azt a lehető legteljesebb mértékben elpusztíthatja. Nem forradalmár, aki valami iránt is szánalmat érez ebben a világban.” A másik módszer az úgynevezett túlnépesedettség. Fölösleges mindenki, aki nem képes bekapcsolódni a globális munkamegosztásba. Ezek általában éhen halnak. Jeffrey Sachs harvardi professzor így becsüli a befogadottak és a kirekesztettek arányát: „a modern ismeretek befogadására és alkalmazására az emberiségnek kb. 15%-a alkalmas. A népesség másik, a Föld lakosságának mintegy felére tehető része képes az új technológiákat átvenni a termelésben és a fogyasztásban, míg a fennmaradó rész gyakorlatilag nem is kerül kapcsolatba velük.” A harmadik módszer a szellem átalakítása, pontosabban megölése, hiszen a globalizáció a szellem, a moralitás, az értelem kikapcsolásával próbál közös nevezőt teremteni, nagyjából a reklámklippek színvonalán. D. Attenborourgh számol be a Csendes óceáni szigeteken hódító új vallásról, a cargo-kultuszról: ,A fehérek tömegével hozták a megdöbbentő, új tárgyakat, amelyeket pidgin nyelven cargonak hívtak: petróleumlámpát, rádiót, acélkést, stb. A bennszülöttek biztosra vették, hogy a cargo nem származhat embertől. 67
