Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan

ebben is elmaradunk a fejlett világtól: a mi iskolázott funkcionális analfabétáink aránya egyelőre 30 százalék körül van.

Mire jó ez? Azok, akik a korfolyamatok irányítóinak és haszonélvezőiknek vélik magukat, ily módon remélik csökkenteni a konkurenciát, ugyanakkor a nyájban engedelmes eszközre számítanak. Ok pontosan tudják azt, amit már több mint száz éve kiderített Gustave Le Bon: ,A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudatlan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenysége helyébe. A kollektív lélekben az egyének értelmi képességei, ezzel együtt egyéniségük is eltörlődik. A heterogén elmerül a homogénben, és a tudattalan sajátságok lesznek túlnyomók. Az egyén azáltal, hogy a tömegben van, rögtön és feltűnő módon veszíti el értelmi színvonalát.”

Miután a tömegnek értelme, s ily módon tájékozódó képessége nincs, képtelen meglenni vezér nélkül, aki megmondja neki, hogy mit érezzen, és mit gondoljon. A tömeg igényli, hogy az orránál fogva vezessék. Hogy mennyire, a politikai- és divatdiktátorok korában fölösleges részletezni.

„Minden kornak, minden országnak nagy államférfiai, beleértve a des- potákat is, a nép képzeletét tekintették hatalmuk alapjának, és sosem próbálkoztak ezzel szemben kormányozni”, folytatja Le Bon. „Befejeztem a ven- dée-i háborút és közben katolikus lettem — mondá Napóleon az államtanácsban. - Megvetettem a lábamat Egyiptomban és muzulmánná lettem; megnyertem magamnak az olasz papságot azáltal, hogy ultramontán lettem. Ha a zsidó népet kormányoznám, visszaállítanám Salamon templomát.” Aki tudja, mi módon kell a tömegek képzeletére hatni, az kormányzásuk művészetét is ismeri.

Ma, a massmédia világában nem kell mondani, hogy milyen könnyű a tömegek képzeletére hatni, sőt irányítani azt. És ha a döntések, a demokrácia játékszabályai szerint - úgymond - a tömegre vannak bízva, akkor valójában annak akarata mérvadó, aki a tömeg képzelete fölött uralkodik. Ha ez az uralom biztos, kaphat a jónép jogokat csőstül, szabadságot kazalszám, csakis úgy fog szavazni, ahogy gazdája kívánja. Az pedig a világ elfogyasztását kívánja és kínálja, a tömeg pedig belemegy ebbe, mert harácsolhat, és tömheti a bendőjét.

Vajon mi tette lehetővé a tömeg uralomra jutását? Az alapvető ok maga a gazdaságkori fordulat, de nézzük a részleteket is von Hayek nyomán. Az emberi alacsonyság diadala c. esszéjében három okkal magyarázza a vezérek és nyájaik egymásra találását. Az első: „Minél magasabb az emberek képzettsége és intelligenciája, annál differenciáltabbak a nézeteik, ízlésük irányai. És megfordítva: ha a nézetek nagymérvű hasonlóságára akarunk találni, az alacsonyabb szellemi és erkölcsi régiókba kell leszállnunk. A legnagyobb, hasonló értékképzetű embercsoport a legalacsonyabb nívójúakból fog kialakulni.” (...) A második ok: „a diktátor nyilván az alkalmazkodókat, a könnyen hívőket fogja megnyerni” - tegyük hozzá, hogy a karrieristák, a talpnyalók és bérszomjasok tömeges csatlakozása tovább rontja a színvonalat.” A harmadik ok: „a legkönnyebb valamely gyűlöletre, vagy irigységre alapított programban

65