Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Vass Tibor: Részemről a kiegészítések

Lehetnek egyformák, lehetnek különbözőek. Számítógépes animációkon látni ilyeneket. A matematikusok Mandelbrot-halmaznak nevezik, és bonyolult képletekkel írják le. Én Egésznek hívom, és így írom le.”

A címszó (meg a cséplésem) a köznapi pusmogásban oly hihetetlenül semmitmondó, szürke és jellegtelen, hogy az már csoda. Egy ilyen köteteimben a látszólagos semmitmondás adhatja az igézetet. Ha nem lenne a matematika, meg az a bizonyos Mandelbrot-halmaz emlegetve a hátsó borítón, akkor bizony indokoltan eligéznénk másfelé: hiszen ahogy az egészség képződmény, az egészt nem mint melléknevet, határozószót, vagy főnevet, hanem a kifogástalan testi és lelki állapotot, a teljesség épségét kifejező létet juttatja eszünkbe, úgy ez a cím is hamarjában felküzdené magát - sok más ízetlen társával egyetemben - a részvétlen feledésig.

„Csak egyes és nulla kering” - olvasható A Nap című versében. Világunkat 1974-75-ig, Mandelbrot elméletének megszületéséig - bohóságból érdemes megjegyezni: Hajnal V. Csaba világra jöttéig - úgy ismertük, mint ami egy nulldimenziós pontokból, egydimenziós egyenesekből és görbékből, kétdimenziós síkidomokból és háromdimenziós testekből álló univerzum. Szinte hihetetlen, hogy Mandelbrotig az egész kiterjedés-ügy nem foglalkozott a világegyetem nem egész számmal leírható dimenzióival, s így a semmi és a valami, a vákuum és a levegő az irodalomban is egyként és külön-külön is tudott egészen érvényes lenni. A nem egész dimenziók mentén leírható dolgokról, azaz a fraktálokról való tudásunk óta kockázatmentesebben láthatjuk be, hogy irodalmunkban miként vannak jelen az egy, a kettő, vagy a három egészével, s miként pl. az egy és kettő, vagy a kettő és három közötti „számokkal” jellemezhető szerzők művei. Azóta az is csekélyebb rizikóval jár, ha kijelentjük, hogy „számszakilag” is csak kétféleképpen olvasunk (tudunk olvasni) verseket.

Hajnal V. Csaba idejében megszimatolta, hogy a matematikában való jártasság segít megkülönböztetni előnyös és előnytelen irodalmi műveket, ezért úgy „automatizálta” könyvét, hogy az a klasszikus, euklideszi geometria és/ vagy a tradíciót alaposan meg- és őszintén beismerő, haladó (értsd: korszerű) szöveg-térmértan (Mandelbrot fraktálgeometriája) (elő)ítélete mentén is előnyösen tudjon bennünk munkálkodni. A lehetséges közelítési módszereink közti átjárhatóság vegytiszta magyarázatát, azonos (tér)élményeink különböző kiterjedéseit (pl. éggömb-földgolyó) nem véletlenül a kötet záró soraiban adja: ,jZsakutca I az út ! mióta / szétpattant a gömb golyókra”. A különbséget, a megkülönböztethetőséget sorrendben utolsó verseiben érzékelteti: míg laikusán a könyv első ciklusának, az {elkezdődik)-nek betűit félmillió egyenes és ív felrajzolásával nehézkesen tudnánk vizualizálni, addig időben észlelvén a nem kézenfekvő betűazonosságokat, megoldhatjuk ugyanezt akár negyedannyiból is. Az euklideszi típus elgondolás, terv nélkül nekiáll leképezni a betűk, szavak alakját, a fraktáltípus majdnemhogy a terv elkészítésébe fektet több energiát, mint a konkrét munkavégzésbe. Hajnal V. Csaba az elvégzendők felmérésével foglalkozik többet, mint a már felmértek végrehajtásával. Ha elsősorban nem a több-kevesebb hozzáértés, anyagismeret felől ítéljük meg egyik, vagy másik magatartást, azaz nem talentumokat kívánunk írásban- olvasásban nemes egyszerűséggel összemérni, hanem „csupán” egyes művek életrevalóságának pillanatnyi egybevetésének igényével a problémamegoldó

582