Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Vass Tibor: Részemről a kiegészítések

cepció- vagy legalábbis állásfoglalás-szinten — majdhogynem kiveszett a kötetsorozatok arculatáért felelős szakemberek tudományából. Merthogy az lenne a természetes, ha a sok Új Látószög-kisrikítást egymás mellé helyezve kapnánk egy Új Látószög-nagyrikítást. Rikít az így is, de együttvalójuknak ,betudhatóan”: az első könyvvel (értsd: elsőkötettel) indokoltan el lehet ezt játszani. Egyszer, először igen. Fenyves Marcell második könyvének (Nyolctilalmas a világ) borítója, melyet szintén a Kortárs adott ki, nem ízletesebb, de jóval visszafogottabb - ez is a Kortárs házi könyvtervezőjének munkája. Jó lenne bizonyosan tudni, miért halkulhattak az Új Látószög borítói éppen Hajnal V. esetében: remélhetőleg e csitulás nem a szeretett véletlen, vagy a gyűlölt esetlegesség műve/bűne.

,/í négy évvel ezelőtti NEM Mind Egy antológiát nem számítva ez az első könyvem. ” A tradíció (van ennek tradíciója?), ha legfeljebb négyen szerepelnek egy antológiában, vagy egy csoportos kiállításon, az önálló kötetnek vagy önálló kiállításnak számít. Elszámítja, ámítja magát az, aki hisz az olyan an- tológiás bemutatkozásokban (hacsak nem debütálásról van szó), ahol négynél több szerző mutogatja oroszlánkörmeit. Más kérdés persze, ha nem bemutatkozásról van szó, hanem pl. műfaj-, téma-, vagy tájantológiáról. Nem titok, hogy nem Hajnal V.vé volt a Nem Mind Egy antológia legelső számú reménysége, de még csak azt sem mondhatnám, hogy szűk ismeretségi-baráti körén kívül 1996-ban oly sokan bíztak abban, hogy szerzőnk néhány éven belül előáll egy tekintélyes kiadó tekintélyes könyvsorozatának tekintélyes darabjával.

„Már négy éve készülődik az Egész, darabjai (hosszabb-rövidebb idő alatt) sorban megszülettek, majd egyszerre automatikusan kötetté állnak össze.’’ Ha a szerző tud a kötetéből kiszólni valami modorosat, akkor ez az. Mi tagadás, nem kimondottan kedvelem az automatikusan kötetté összeálló dolgokat, illetve azon írók azon szövegeit, amelyek az automatizmus többnyire önáltató hitében állnak össze kötetté. Erőtlen gondolati skatulya a gombnyomásban hinni. Más kérdés, ha az „álihletettségből” eredő kiszólás a szerző idejében bevett és jól bevált (kedvezően visszaigazolt) önironikus furfangja. Egy elsőkötet azonban nem lehet ily fineszes. (Nincs tisztelet a kivételnek). Itt is szép szó az automatizmus, lírailag helytálló, de semmi több. Jól hangzó, illuzórikus igény, pályakezdői-életkori sajátosságból fakadó vágy. Kötetborítós, külsőleg nyomatékos emlegetésének egyik lehetséges, könnyen elfogadható magyarázataként szolgálhat az a szövegértésben már, a szerkesztésben még nem megszerzett tapasztalat, amelynek birtokában és értelemszerű, számon nem kérhető hiányában Hajnal V. Csaba ilyen Egészséges kötetet tudott produkálni. Az ő esetében is legfeljebb arról lehet szó, hogy a használható szöveganyag adja magát,,hozza a formáját”, s csakugyan az lehet érzése az embernek, hogy az egyes munkák a legkézenfekvőbb rang-sorba rendezik magukat. A glédába állás voltaképpen állítás: a saját szöveghez való hozzáértés egyfajta igazolása, megerősítése, ahol a működés nem a textusok, hanem önnön magunk önnön magunkban használható jártassága, mondjuk úgy: tulajdon ’magunkkal’ szembeni szöveg-intelligenciánk önműködése.

,(Mint amikor hirtelen kitágul a látótér (így már Új Látószög), és az addig egésznek látott kisebb képek finoman összekapcsolódva egy újabb Egész darabjává formálódnak, de további részletekhez közelítve újabb egészeket találunk.

581