Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Pápay György: Propedeutika gordiuszi csomókhoz

dalom kérdésköre felé. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy követjük ezen az úton.

Harmadik csomó: gyorstalpaló kurzus az intézményi tényékhez

Az eddigiekben nem volt egyszerű dolgunk, amikor megpróbáltuk összegyűjteni a szövegből azokat a momentumokat, melyek a gondolatmenet szempontjából valóban fontosnak bizonyulnak. Most végre szusszanhatunk egy kicsit: amennyiben elfogadjuk a fent kihámozott álláspontot, a társadalomról és a nyelvről adott elemzéssel már könnyedén megbirkózhatunk. Eddig jórészt a megfigyelőtől független valóságról esett szó, az intézményi tények viszont a megfigyelőtől függő valóság részét képezik. A pénzt például nem fizikai vagy kémiai jellemzői teszik pénzzé; hiába gyártok a valódiakkal fizikailag nagyjából megegyező ezerforintosokat a pincémben, tevékenységemet csupán hosszas börtönbüntetéssel fogják honorálni. Az intézményi tényeket létesítő szabályok hozzák létre. Létesítő szabálynak Searle azokat a szabályokat nevezi, melyek nem csupán egy eleve meglévő tevékenységet szabályoznak (pl. „az út jobb oldalán vezess!”), hanem ők maguk hozzák létre a tevékenységet (ilyenek például a sakkjáték szabályai). A létesítő szabályok felépítése a következő: „X Y-nak számít C összefüggésében” (pl. a futó átlós mozgatása lépésnek számít a sakkban). E szabályok a közösség kollektív intencionalitásának eredményeként státusfunkciót biztosítanak az intézményi tényeknek; a státus- funkcióhoz való eljutás fokozatait, s ezzel együtt az intézményi tények kialakulásának lehetséges modelljét ismét a pénz példája szolgáltatja. A cserekereskedelem során elsőként valamiféle „árupénz” jelenhetett meg, olyan kollektív módon értékesnek nyilvánított árucikk (pl. az arany), amely fizetőeszközként kezdett funkcionálni. Az aranyból később érméket készítettek, ami eleinte csupán az arany mennyiségét volt hivatott jelezni; az érme beolvasztva mit sem veszített értékéből. Az aranyat nehézkes és gyakran veszélyes szállítása miatt írásbeli kötelezvényekkel kezdték helyettesíteni, ahonnan már egyenes út vezetett a ma is használatos papírpénzhez. A papírpénz egyértelmű státusfunkcióval bír a létesítő szabályok struktúrája alapján: „ez a papírdarab (ezer forint értékű) törvényes fizetőeszköznek számít Magyarországon”. Lehetséges, hogy Searle anekdotikus ízű példája történelmi szempontból nem tekinthető pontról pontra hitelesnek, de igen jól mutatja, hogyan is kell elképzelnünk az alapvető intézményi tények kialakulását. A létesítő szabályok ismételt használata pedig olyan hihetetlenül komplex struktúrák felépüléséhez vezet, mint az általunk is ismert társadalmi valóság.

Searle a nyelvet is az emberi intézmények közé sorolja, de hangsúlyozottan a legfontosabb intézményként kezeli. A nyelv alapjául szolgáló fizikai hordozók (akusztikai vagy írott jelek) jelentéssel történő felruházása az intézményi tények fent ismertetett kialakulásának mintájára történik, azzal a különbséggel, hogy a nyelv alapvetően intencionális jellegű (kijelentéseink tényállásokra vonatkoznak, s adott esetben maguk is tényállásokat idéznek elő). A nyelvi jelentés Searle szerint az intencionalitás eredeztetett formája, amely a nyelv létesítő szabályainak köszönhető, szemben a tudat eredendő intencionalitásával. A nyelv és az intencionalitás e megkülönböztetés ellenére

577