Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan

a tettesek egyenesen fölháborodnak, ha vétkeik napvilágra kerülnek. Boszorkányüldözést emlegetnek, és a sajtó jelentősebb része pártjukat fogja.

A jelek szerint az ötödik ember, Gazdaságkor gyermeke „sikeresen oldotta meg” a lelkiismeret kikapcsolását. Legalábbis nyilvánosan megszüntette a bűntudatot - hogy a lélek mélyén mi történik, annak Isten a tudója. Mindez oda vezetett, hogy a társadalmat védő tabuk ledőltek, és a világot elárasztotta a bűnözésnek egy eddig soha nem látott hulláma: benne az állam által a nép ellen elkövetett gaztettek mérhetetlen tömege.

Kiút bizonyára létezik, de hogy megtaláljuk, előbb föl kell derítenünk a zsákutcát.

Végigtekintve a korváltozásokon, szemünkbe ötlik, hogy az embernek két új minősége vált meghatározóvá. Mégpedig az egyén és ugyanannak a dolognak a másik megnevezése, a tömeg. Ezek természetesen korábban is léteztek, de szerepük csak alkalmilag élénkülhetett föl, hiszen a vallási társadalmak szándékuk szerint polgáraik személy mivoltát hangsúlyozták, és közösségeiket erősítették. Gondoljunk az erkölcsi felelősségre, a személy üdvprogramjára, továbbá nagycsaládra, a céhekre, a faluközösségekre, a vallásra, a rendi összetartozásra, és így tovább.

Ortega y Gasset írta A tömegek lázadása c. alapművében, hogy ,A társadalom mindenkor két tényező dinamikus egysége: a kisebbségé és a tömegé. A kisebbség személyekből, vagy személyek sajátos készültségű csoportjaiból áll, míg a tömeg sajátosan nem kvalifikált egyénekből áll. (...) Egyetlen egyénről is megállapítható, hogy tömeg-e vagy sem. Tömeg mindenki, aki olyan, mint a világ, és nem szűköl, hanem kitűnően érzi magát. (...) Akiválasztott ember nem az a kellemetlen fráter, aki másnál felsőbbrendűnek véli magát, hanem aki többet követel önmagától, mint mástól.

Az utóbbi évek politikai változásai egyszerűen a tömegek hatalomra jutását jelentik.”

A kiindulópont a munkamegosztás, szoros összefüggésben a Gazdaságkor egyik alaptörvényével, a szétválasztással. Élesen elkülönültek egymástól a szaktudományok, a mesterségek, a társadalmi föladatok. Ki-ki valamilyen részmunkával foglalkozik: szénbányászattal, gyapjúfonással, vagy a csirketoll tulajdonságainak kutatásával. És bizony a majombajusz-professzornak ajtó mögött a helye, ha a gorillaszemöldökről tombol a vita az akadémián. A specializálódás kiselejtezte a mester-típusú tudóst, parasztot és iparost: túl sokat tudtak. A proletárt léptette a helyükbe, a társadalmi gépesedés tömegtermékét. O már nem alkot, hanem maga is a futószalag része, ha kap pénzt, és tetszik neki a tévéműsor, akkor kapkodja a kapszlit halálig. A spanyol bölcs műve 1929-ben jelent meg. Az első világháború utáni globalizálódási lendületben, amikor hatalomra jutott az orosz bolsevizmus és az olasz fasizmus a tömegember programjával, győzött a hangosfilm, készülődött a fogyasztói társadalom ideológiája - kimondva-kimondatlanul a minőségi kisebbség ellenében.

„A tömeg, anélkül, hogy megszűnt volna tömeg lenni, a kisebbség helyét

61