Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan
bitorolja - folytatjuk Ortegával. - Még a szellemi életben is világosan észrevehető az álintellektuálisok, a kvalifikálatlanok, a kvalifikálhatatlanok és a maguk belső mivolta szerint diszkvalifikáltak növekvő térhódítása. A tömeg megsemmisít mindent, mi más, ami kiváló, ami személyes, ami minőségi, ami kiválasztott. Aki nem olyan, mint az egész világ, aki nem úgy gondolkodik mint az egész világ, az a kirekesztést kockáztatja. És világos, hogy ez az »egész világ« nem az egész világ. Az »egész világ« máskor a tömeg és a kivételes, a másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga.” Ne feledjük, hogy Ortega idejében nem létezett tévé, videó, megasztárok nem rikoltoztak play back-ről, a nemzeti konyhák virultak, őszi délutánokon Krúdy óbudai kiskocsmák újborainak ízét latolgatva vetette össze a múltat a jövendővel. A világdivat majmai még személyesen ismerték egymást. A jelek ugyan már vöröslőitek az ég alján, de a kultúrszemét még röstellkedett a ponyván. A legrosszabb írók nyelvtankönyveket lapozgattak üres óráikban, nehogy elszúrják az igeragozást. A friss vizet és Hamvas Bélát még nem kényszerítette illegalitásba a kóla meg „a maga belső mivolta szerint diszkvalifikált” lukácsgyörgy. Baj-e, ha „az egész világ a tömeg egymaga?” Attól függ - talán -, hogy milyen a tömegek értelmi színvonala. Matek érettségink arra hajlamosít bennünket, hogy valaminő átlagot gondoljunk el: professzorok plusz analfabéták IQ-jának összege osztva a létszámmal. Ez az átlag pedig a fejlődés következtében — vö. általános népoktatás, tévé, internet - nyilván szakadatlanul növekszik. Van olyan elképzelés is, miszerint a sokaságban fölgyülemlett értelem összeadódik, és szilárd bölcsességé érik. Nos, hogy a tömeg meggyőződése milyen szilárd tud lenni, arra nézve hallgassuk meg Shakespeare-t - a Julius Caesarban elég jól eligazítja az érdeklődőt. Mind: Éljen Brutus, éljen, éljen! Első polgár: Diadallal vigyétek őt haza! Második polgár: Állítsunk szobrot őseihez neki! Harmadik polgár: Ó legyen Caesar! Negyedik polgár: Caesar jobbik fele nyerjen Brutusban koronát! (...) Antonius: Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes Brutus Mondá, hogy Caesar nagyra vágyott: Ha ez való, úgy súlyos bűne volt, És érte Caesar súlyosan lakolt meg. (...) Első polgár: Beszéde, úgy tetszik, alapos. Második polgár: Ha voltaképp a dolgot megtekintjük, Caesarral rosszul bántak. Harmadik polgár: Vélitek? Félek, helyébe még gonoszb jövend. (...) Antonius: Ezen palástot mind ösméritek. Nézzétek, itt járt Cassius vasa, S mily rést csinált a fondor Casca itt; 62
