Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Czakó Gábor: A fény meg a sötétség ára

és gond és szenvedés, ami a nyakunkba szakadt. No persze nyakunk se lett volna teremtés nélkül, nyak nélkül pedig mi sem sütkéreznénk a „tiszta fényben”.

Két gnosztikus gondolatra érdemes itt még fölhívni a figyelmet. Az egyik: ,A fölső világ lakói és az alsó Aiónok között függöny van. A függöny alatt árnyék keletkezett, és ez az árnyék anyaggá alakult.”

Eszerint az anyag valami sötét és rossz melléktermék. A másik, hogy az ember valójában a legfólső szférából való fénylény. Jaldabaóth küzdött vele: Almot bocsátott rá, hogy a testében lévő fény-elemeket eltávolítsa. Kivette Adám erejének egy részét, asszonyt alkotott belőle, de a fényrészeket nem tudta hatalmába keríteni.” Ezért az ember megőrizte közvetlen kapcsolatát a legfőbb, tiszta fénnyel. Más szóval fénylény mivoltát. Az idézetek Kákossy László Fény és Káosz c. könyvében idézett gnosztikus szövegekből valók. A fény szó valamennyi esetben világosság értelmű.

A legmagasabb élmények mind a Fénnyel kapcsolatosak. Gauthama királyfi megvilágosodott a szent fa alatt, amikor megértette a világ, a létezés értelmét, s Buddhává lett. A halálon túli élmények kutatóinak a klinikai halálból visszatértek - vallási-kulturális hátterüktől függetlenül - valami derűs, boldogító, nem csóvaként sugárzó, hanem mindenünnen áradó, ezért ölelő ragyogásról számoltak be. A szenteket arany glóriával szokás ábrázolni, ami üdvösségükkel együtt tudásuk teljességét is jelenti. A legismertebb megvilágosodás történet a keresztény kultúrkörben szent Pálé:

„Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.

Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«

Erre megkérdezte: »Ki vagy, Uram?« Az folytatta: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.«

Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.

Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.” (ApCsel 9. 2-10.)

Tehát az isteni fényjelenség után Saul megvakul, vagyis érzéketlenné válik a szemmel látható káprázatok, a fényszennyezés jelenségei iránt. Három napig lekapcsolva tartja magát a külvilágról, ez alatt érik lelkében a látomás által sugárzott teljes tudás benső Fénnyé.

Talán nekünk sem ártana olykor némi káprázat-böjtöt tartanunk. Forgolódunk a damaszkuszi úton eleget.

A kőkor kultikus csillagvártái Fénytemplomoknak épültek, akár a piramisok; mind a Nap és kitüntetett csillagok járásához-keléséhez igazodtak. Nem ma548