Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan

szese egy szociológiai világegyetemnek, amely öröktől fogva van, a fizikai világegyetem mellett, amely más lelkes lényekből, égitestekből és időjárási jelenségekből áll. Bár egy-egy falu nem marad meg harminc évnél tovább ugyanazon a helyen a termőföldek kimerülése miatt, tehát a falut nem a kunyhói, vagy a földje alkotják, hanem az a struktúra, amit fentebb leírtam.”

Amit a bororók tudtak, vagyis azt, hogy egymás számára „szociológiai világ- egyetemet” alkotunk, azt Gazdaságkor civilizációja cenzúrázza. De nincsen tökéletes hiba! Akadnak sokan, akik nem engednek. De nem a híresek, nem a fönnforgók, hanem a kicsik, a reflektorok műnapján kívül élők. Például az a névtelen kínai rab, aki a laokajban, a kommunista koncentrációs táborban elmagyarázta Jean Pasqualini francia fogolynak, hogy rabtársai miért osztják meg vele szűkös ennivalójukat, miért teljesítik a normát helyette: „Itt ez a sok ember és egyik sem jut ki ebből a börtönből, én magam sem. Ez itt életre szól. Csak te vagy a kivétel. Meglehet, hogy egyszer a főkapun sétálsz ki. A külföldivel ilyesmi megeshet, de mivelünk soha. Te leszel az egyetlen, aki beszélhetsz róla. Ezért akarjuk megóvni az életedet. Amíg csak itt leszel, élni fogsz. Megígérhetem. És ha áthelyeznek más táborokba, ott majd más foglyokat fogsz találni, akik ugyanígy gondolkodnak.”

Uszpenszkij orosz bölcs szerint ez a kínai rab nem a szocialista ember, nem az Übermensch, hanem a jövő fia, a hatodik ember, aki életét a másikért bemutatott áldozatként éli meg. Lehet, hogy mindannyiunknak ilyen hatodik emberré kell válnunk, hogy fajtánk fönnmaradhasson?

Korunk rettenetes tapasztalata, hogy valami eddig lappangó embertípus került hatalomra. Várkonyi Nándor úgy látja, hogy ő az ötödik típus az őskortól mostanáig. Az ötödik ember ideológiai, politikai és ökológiai erőszaktétele nagyságrendekkel múlja fölül a tatárjárás, a konkvisztádorok vagy az inkvizíció rémségeit. A haladás ígéretével olyan államokat és gazdasági struktúrákat hozott létre, melyek egész népekről, társadalmi osztályokról, foglalkozási csoportokról állapították meg, hogy nem emberek, hanem törlendő számok.

Tzvetan Todorov írja: „Nem élhet ellenség nélkül a totalitárius állam. Ha nincs neki, majd kitalál. Ha megállapítják kilétét, attól fogva nem érdemel irgalmat. Ha valaki ellenség, az örökletes, jóvátehetetlen hiba. (...) Nem azért üldözték a zsidókat, amit tettek, hanem azért, amik: zsidók. De így van ez valahogy a kommunista hatalommal is: a burzsoáziának, mint osztálynak követeli az elnyomását, vagy megsemmisítését. Semmit sem kell csinálnia, az is elég, ha ehhez az osztályhoz tartozik az ember.” (KFK, 759.)

Latin-Amerikától Afrikán és Európán át Dél- és Kelet-Azsiáig mindenütt rabszolga-telepek, halál táborok, tömegsírok. A zsidóknak az emberiségből való kirekesztését megelőzte az újkori rabszolga-kereskedők érvelése, miszerint a négerek nem emberek. A pápa ugyan ezt többször és határozottan cáfolta, de a rabszolga-kereskedés virult tovább. Az amerikai indiánokat az USA hatóságai a múlt században megkísérelték kiirtani. Az első világháború poklából kivergődött emberiségnek a máig leghaladóbbnak számító baloldali irányzata

58