Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan

rögtön, hatalomra jutása után megkezdte bizonyos csoportok törlését az emberiség családfájáról. Abolsevik párt Központi Bizottságának 1919. január 24- én kelt az első, népirtásról rendelkező titkos határozata:

„A kozákok elleni polgárháború tapasztalatainak fényében el kell ismernünk, hogy egyetlen politikailag helyes lépésünk lehetséges, a könyörtelen harc, a tömeges terror a gazdag kozákok ellen; ki kell irtani és fizikailag meg kell semmisíteni őket mind egy szálig.” Természetesen valamennyi kozák gazdagnak számított, hiszen kellett legyen lova. Ezt megerősíti Rengold, a doni forradalmi bizottság elnöke, a határozat végrehajtója: „Arra törekedtünk- politikailag -, hogy mindenféle válogatás nélkül, tömegesen kiirtsuk a kozákokat.” Vaszilij Grosszman így ír az osztályharcról: „Ha meg akartuk ölni őket, ki kellett mondani: a kulák nem ember. Ahogy a németek mondták: a zsidó nem ember. Lenin és Sztálin is megmondta: a kulák nem ember.”

A dolog a polgárháborúval kezdődött. 1918 szeptemberében jelentette ki Zinovjev, hogy „Meg kell nevelnünk a mi oldalunkon kilencvenmilliót Szovjet- Oroszország százmillió lakosából. A többihez egy szavunk sincs. Pusztulniuk kell.” Az arányok egyre változtak. A kozákok, az észtek, a tatárok, a kulákok, a szociálforradalmárok, keresztények, papok és mullahok, revizionisták meg mindenféle, önkényesen kiválogatott ellenségek likvidálása az egész társadalom elleni háborúvá fajult. Az egyik póluson állt a Párt, a másikon a nem emberekből összetevődő társadalom. Aztán az is kiderült, hogy a nem-emberek a Pártba is befurakodtak. 1936-ban, Buharin így szólt feleségéhez Kamenyev és Zinovjev kivégzése után: „Rettentően örülök, hogy agyonlőtték ezeket a kutyákat.” Két év sem telt bele, s Buharint is agyonlőtték, mint a kutyát.

Szóval a gyilkosok maguk is kutyává lettek, és az emberiségből kirekesztettek közé jutottak. Akabuli kommunista vezetés 14 éve alatt a lakosság fele volt kénytelen elhagyni lakóhelyét, a 15 millió afgánnak több mint tíz százaléka meghalt, harmada megsebesült. A vörös khmerek Kambodzsában négy év alatt programszerűen lemészárolták a nemzet egyharmadát: „Mi olyan országot építünk, hogy ahhoz egymillió jó forradalmár is elég. Nincs is szükségünk a többire. Inkább tíz barátot megölünk, mint hogy egy ellenség is életben maradjon.” Vagyis a Zinovjev-féle 9:l-es arány l:9-re változott.

„Szüntelenül ölték a férfiakat és a nőket, hogy trágyát csináljanak belőlük”- emlékezik egy szerencsés túlélő. - „Közös gödrökbe temették őket, teli voltak velük a szántóföldek, kivált a maniókamezők. Ha kihúztunk egy manióka- gumót, gyakran egy emberi homlokcsont is kifordult vele, amelynek szemgödrein áthatoltak a haszonnövény gyökerei. A jelek szerint néha azt hitték az ország gazdái, hogy semmi sem tesz jobbat a mezőgazdaságnak, mint az emberi tetem.”

Hogy miért? Gorkij, a legnagyobb szocialista realista író, a lélek mérnöke írta 1931-ben: „Ellenünk van mindaz, ami idejét múlta, ahogy a történelem kimérte neki, ettől joggal tekintünk úgy magunkra, mint olyanokra, akik mindig polgárháborúban állnak. Természetesen adódik a következtetés, hogyha nem adja meg magát az ellenség, végzünk vele.”

Gorkij két mondatából, mint bicska a zsebben, kinyílik az ötödik ember egész filozófiája. Először is: vannak, akik pontosan tudják, hogy merre zötyög

59