Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Simonné Keszei Anita: "Le a kalapokkal...", avagy olvassuk újra az Abafit!
SIMONNÉ KÉSZÉI ANITA „Le a kalapokkal...”1, avagy olvassuk újra az Abafit! Valóságos és képzeletbeli kalapot 1836 óta sokszor emelt már az utókor Jósika Miklós Abafi című regénye eló'tt. Biztos helye van e műnek minden irodalomtörténeti összefoglalóban s kétkedésre indíthat, vajon mi újat lehet még írni róla? Alaposabb kutatás során azonban kiderül, hogy az irodalomtudomány jelenkorának tekinthető' néhány évben alig akad az Abafiról szóló írás2. A fellelhető irodalom inkább általánosságban beszél műfajról, didaktikusság- ról, nyelvezetről, de a szöveg rendszerszerű feltárására nem fordít figyelmet. Pedig már a mű tartalmának összefoglalása is komoly gondot okoz.- Jósika Miklós Abafija 1593-95-ben Erdélyben, Báthory Zsigmond fejedelemsége alatt játszódó regény, melyben a nemesi származású főhős, Abafi Olivér egy fogadás eredményeként megbecsült tagjává válik a fejedelmi udvarnak és kitünteti magát a törökökkel vívott harcokban is. Vagy- a jellemfejlődéseket bemutató regényben annak lehetünk tanúi, hogy minden főbb szereplő csodálatos átváltozáson megy át: jut el a léhaságtól a hősi létig, a cédaságtól a szemérmes önfeláldozásig, a megközelíthetetlenségtől az odaadó anyaságig. Az akaraterő, a jóra való hajlam nyeri el jutalmát ebben az idealista regényben. Vagy- a lovag, aki becsületből felhagy addigi életével, megment egy gyermeket, bálványozza a szűzi tisztaságot, egy kalandornő oldalán megismeri a testi szenvedélyt, majd rajongásig szerelmes lesz hűbérura makulátlan asszonyába. Érzelmeit hősiesen rejtve a harci játékokon, majd a csatatéren diadalmaskodik, s a pogány ok ellen vívott harcban megmenti fejedelme életét. Boldogságát feláldozva kész nőül venni egy megtévedt leányt, végül azonban egy ifjú szűz oldalán megtalálja a boldogságot. Történelmi mű, nevelési regény vagy lovagi epika? Az elemzők a „Walter Scott stílusában megírt történelmi regény” sematikus mondatával tudják le a választ, noha például Fried István3 művelődési regényként értelmezi, s Goethe nevelési regényeinek utódját látja az Abafiban. Imre László szivárvány-elmélete4 és Szajbély Mihálynak a XVIII. századi regényről vallott gondolatai5 már óva intenek attól, hogy kizárólagos besoroláshoz ragaszkodjunk. Azok az alapvető műfaji változások, amelyek a magyar irodalomban 1830-1860 között, jóformán 25 év alatt végbementek, meg526
