Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan

vid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.” (IKrón 21. 1. skk.)

Miért volt bűn megszámolni a népet? Valamennyien érezzük, hogy az emberről helytelen számként beszélni, sőt, mi több, lehetetlen. Ti. a számok absztrakciók: a kettő a természetben nem létezik, de a hatmilliárd sem. Továbbá két szám közt nincs minőségi különbség, ezért lehet osztani-szorozni, aprítani őket. Nekünk pedig éppenséggel a minőség a lényegünk. Tőle van a realitásunk. Minőségünk lényege, hogy teljes univerzumok vagyunk, amelyek testvéri hasonlóságuk ellenére olyannyira különböznek egymástól, hogy a velünk végzett absztrakt műveletek épp olyan értelmetlenek, mintha kövirigókból vonnánk ki fejesgólokat. Buji Ferenc írja: „Az embert nem érheti nagyobb megaláztatás annál, minthogy megszámolják. Megszámolni valakit annyi, mint kvantifikálni, dologinak tekinteni, sőt, dolog alattinak; annyi, mint megfosztani az embert nevétől. (...) Az ember megszámlálhatósága (megszámlál - hatatlansága) összefügg a megvásárolhatóságával (megvásárolhatatlanságá- val), mindkettő a minőségnek mennyiségre való illegitim redukálását foglalja magában. Korunk, amely az egyetemes megvásárolhatóság kora, egyúttal a minőség egyetemes mennyiségre változtathatóság kora is (...) A Pénz uralma, a Démosz uralma, a Matematika uralma ma a mennyiség uralmának három aspektusa.”

Minőség voltunkat nevünk fejezi ki. A név maga a személy. Amikor a mesebeli lusta fonólány megtudja az alvilági törpe istenke, Tánci Vargaluska nevét, akkor egyúttal a hatalmába is keríti, és megfonatja vele az aranyfonalat csalánból. Sőt, azt is megússza, hogy feleségül menjen hozzá. Ezért vették el a raboktól a börtönben a nevüket, adtak helyette számot, mert bűnükkel mintegy kiléptek az emberiség köréből.

Az emberre tehát csak egy kvalitatív, vagyis minőségi matematika alkalmazható. Miként a házasság példája mutatja: a két fél egybekel, s kettejük összege egy. A kvantitatív, a mennyiségi műveletek lefokoznak bennünket a saját szintjükre. Ahol az ember számmá változik, ott alábbvaló lesz a rabszolgánál: megszűnik.

„1937. július 2-án a politikai bizottság - a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjáról van szó, Cz. - elrendelte, hogy tartóztassanak le minden kulákot és bűnözőt. Ennek alapján készítette el Jezsov a 00447-es akcióparancsot. 259.450 embert kellett letartóztatni, és 72.950-et agyonlőni közülük. Minden terület arányszámokat kapott két csoportra vonatkozóan. 1. csoport: kivégzendők, 2. csoport: deportálandók.

Már augusztus végén kérésekkel ostromolták a politikai bizottságot a helyi hatóságok, hogy emelje meg a kvótát. Többszöri emelés után az akció még legalább 200.000 emberre terjedt ki.

A nagy rémuralom után csak egyetlen bizottságot küldtek ki, hogy nyomozzon a jezovscsina túlkapásai után. Türkmenisztánban, ebben az 1.300.000 lakosú köztársaságban 1937 augusztusától 1938 szeptemberéig 13.259 személyt ítéltek el az NKVD trojkák. Agyon is lőttek közülük 4037-et. A Moszkvában megadott kvóta 6277 elítélendő és 3225 kivégzendő volt.” (Kommunizmus Fekete Könyve 198.)

56