Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - G. Komoróczy Emőke: Ki emlékszik még Felleg György költészetére?

költemény együtteséből egy töprengő, az élet minden problémájával tisztán és keményen szembenéző ember arcvonásai rajzolódnak ki (ez az ő „kassáki öröksége”: az egyenes és a küzdelmeket felvállaló személyiség-erő).

Anyja alakja több versben is vissza-visszatér, új s újabb sebeket fakasztva fel benne (Nincs visszatérés, Bágyadt rímek stb.) Önmagát éppoly számkivetettnek érzi, mint a bibliai József, akit saját testvérei verembe löktek: „Kiapadt folyónak árkába taszítva, / cserepes ajkamon tikkadó szomjúság / Tüske és bogáncs karcolta testemet. / De még élek!” Nem engedi mégse elpusztítani álmait - hisz ha azok elpusztulnak: vége mindennek! „Ha engem megöltök, az egész világ / megsemmisül / .../ Fa nem zöldül, virág nem bimbózik / többé / s a madarak nyelvére dermed / a csicsergés” (József monológja).

Felleg György felfogásában a vers: teremtés - mégpedig életteremtés, a túlélés záloga (ebben is a kassáki ars poétikát vallja magáénak). A költő: varázsló; életre bűvöli a vágyakat. „Ha én akarom: nyugtalan, hűvös-vizű források / buggyannak elő, / vagy lustán hömpölygő, moszatot ásító / tengerek...” írott betűit /ehér ív papírból, tintából meg a szíve véréből” formálja; ezek őrzik meg őt - s szellemiségét - ,p holnapi embereknek” (Fehér ív papír).

Bár tudja: nincs könnyű dolga annak, aki álmaihoz ragaszkodik. Csodálattal vegyülő szemrehányással fordul Jubálhoz, minden sípos és lantos atyjához (Mózes, I.k. IV.21.), aki megalapította a dalnokok „szektáját” - hiszen aki őt követi, annak bizony felkopik az álla! Ugyanakkor mégis büszke rá, az Elődre, aki többre becsülte az Éneket, mint a megélhetést: „Míg testvéreid dolgoztak serényen, / Te hangodat fürdetted tó vizében, / Pálmák hajoltak rád, mikor daloltál. / És fellegek úsztak lomhán feletted, / Vagy kacéran csókolt arcodba a nap, / Mikor hajnalban Te első szörnyű Pap / Csodás hangszeredet kezedbe vetted.”

Mindezek ellenére legfontosabbnak mégis azt tartja Felleg György, hogy megvesse lábát Izrael földjén, „beépüljön” a választott haza társadalmi struktúrájába, kiépítse azokat a kölcsönös kapcsolatokat, amelyek megtartják az embert a nehéz körülmények között. Emberi-költői hitvallása: „Csak ember segíthet emberen” (

Hitvallás). Tehát sokrétű munkát vállal magára: 1960—63 között az Idősebb Dolgozók Szövetségének főtitkára; 1963-70-ig az argentínai HATIKVA és a kanadai HAGYOMÁNY című magyar nyelvű lapok izraeli szerkesztője. Ezzel párhuzamosan végzi hivatali munkáját: 1963-84-ig a hai- fai Állami Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtő és felmérési osztályán az ipari részleg osztály- majd főosztályvezetője. A 70-80-as évek már a viszonylagos nyugalom és a kiteljesedő alkotómunka időszaka. Az író - elsősorban gyermekei ösztökélésére - a sikun többi lakójához hasonlóan építkezésbe kezd: gyönyörű kétszintes házat emelnek a csöppnyi kertben, ahol végre zavartalanul szellemi munkájának szentelheti magát. Peér Gideon „Magasztos világ” című írásában így mutatja be Felleg György otthonát: ,A tivoni kétszintes házacska földszintjén van a dolgozószobája. Szentély. A falakon képek, metszetek, fafaragások, festmények és könyvek, könyvek. A kis íróasztalon megint könyvek, előkészített ceruzák, tollak és egy öreg írógép. Szemközt a Mester, a nagy példakép, a költőfejedelem, Kassák Lajos dedikált arcképe. A levegőben, szinte érezhetően, kitapinthatóan, ott van velünk az Irodalom,

522