Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Fábián László - Szepesi Attila: Négykezes (vers)
FÁBIÁN LÁSZLÓ-SZEPESI ATTILA Négykezes hetven verssor a hetven éves Gerzson Palinak Hol az ágon csuszkák kalapálnak, hol a mezőn asszonyok kapálnak, ott a hona Gerzson Pali-Pálnak. mindegyik sorunk egy-egy élet mindegyik sorunk egy-egy éved réved a szem a múló messzeségbe füstölgő emlékre a meszes égbe égve a fényben égve fénypokolban a vásznadon szilaj formák loholnak holnapja nincsen kumulus-kavalkád elúsztatva színfoltokban a táj... szabályként hegy víz emberarca egy kazinczys arcélbe hajtva - az idő ezüstös lazúrt kavart rád; ahogy velünk is úgy játszik veled a létünket fölosztó kor-szelet szelet vetsz mégsem aratsz le vihart a fuvallat ecsetvonásba tart öröm cikázik át a gesztuson szivárványlás az átmetszett húson de fekete már fekete a nap harapdossa a ragyogás halála gyanítható hogy többé úgyse várja seprőzanót lilafényű csarab csupán a kérges hó kemény magánya...
