Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Fábián László - Szepesi Attila: Négykezes (vers)

Palackban könnyű nyár, akali muskotály.

Arany furmint, s ami derít, a somlai.

Badacsonyi nedű, nyeletnyi kéknyelű.

Hogy pezsdüljön a vér, egri bikavér.

S miből kincs egy gyűszű: tokaji aszú.

Valaki közelít fekete szárnyon, nem jelzi se vihar, se görbe lábnyom.

Hangja se, robaja, füttye se hallik, amerre elsuhan, árnya se nyúlik.

Isten-e, ördög-e? Szeme se villan.

Csak annyi tudható: szorongat, itt van.

elnézve kies Szigliget fölött amint a lábát lógázza az Isten jókedvében a tóba öltözött a kéknyelűtől vidámra becsiccsent - pákászik arra épp egy rossz „kölök” semmivel sem több mint a hetven arrafelé jár hol az ég dörög osztozni akarva a kincsben talán egyre hiszi hogy még örök a tó vízén a minta itten - holott jól látja minden széttörött már csak azt fösti ami nincsen: az Isten arcáról a szép mosolyt jóllehet az mind régen szertefolyt