Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - G. Komoróczy Emőke: "Semmiről nem hallgathatunk, ami bennünk gondolódik"

noszaurusz-korszakot készít elő: „Az internet világhálózata még ki sem bújt a szofter-gubóból és máris kalózok / csalók / sikkasztok / folyószámla-fosztogatók, pornóval és gyermek-prostituáltakkal házalók hálójába került”. Feltartóztathatatlanul „haladunk” tehát előre, a rebarbarizáció felé.

Határ Győző - bármily sivárnak látja, láttatja is Jövőnket - hosszú távon bízik a ráció erejében. Az ember - mint független szellemű létező - el tudja saját személyes életét különíteni az emberiség objektív lététől (nem úgy, mint a mókus, aki „eszmélő tudat nélkül, szekundumról szekundumra, ’örök jelen’- ben él”). Azonban a létet érzékelni csak a „szabad lengés” állapotában képes a szellem - azaz, ha nincs alávetve különböző fundamentalista (világi, vallási) ideológiáknak. Ezért tartja Európára nézve a legfőbb veszélyforrásnak az iszlámot: miután a tömegember „beprogramozható” bármire, mint a számítógép — hiszen „mankókra”, kívülről belétáplált életszemléletre van szüksége — az iszlám jó eséllyel indul „térítő-hadjáratára” (Európa különböző országaiban máris 20 millió mohamedán él!). De a kereszténység újraéledése sem teljesen veszélytelen! — véli —, hiszen egy újfajta szellemi terrorhoz, eretnek-üldözéshez vezethet (amiről az elmúlt 2000 év során volt bőven tapasztalatunk!)

A kereszténység c. lexikoncikke, amely Az Ég csarnokai c. kötetében már megjelent, de itt és most továbbgondolja - kiegészíti - az újabbkori kereszténység-kritika egyik legtömörebb és legmeggyőzőbb darabja. Hazai berkekben kissé szokatlan a hangnem, de az európai fülek számára ismerős. Az eszmefuttatás kikezdhetetlenül logikus és pontos; természetesen szöges ellentéte mindannak, amit a „hitben élők” e tárgyban vallanak. Az író racionális megfontolások alapján vizsgálja a kereszténység történelmi szerepét, társadalmi hatásának negatívumait. A .hívők” életszabályozó értékrendet keresnek a vallásban, kétségeikben útmutatást, döntéseikhez támaszt várnak tőle. Határ Győző viszont - mint szuverén gondolkodó - a szellem gúzsbakötését látja benne. Természetesen, a racionális szemléletű ember soha nem értheti meg a ,hívőt”, és fordítva: a hitben élők mindenkor „eretnekének fogják látni a hitetlent. E kérdésben tehát az álláspontok nem közelíthetők.

Az ismert protestáns teológus - vallástörténész Harnack nézeteivel egybehangzóan Határ Győző a kereszténységet mindenestül tarszoszi Szent Pál valláskoholmányának tartja: „rókaravasz zsenialitással” összefércelt illúziórendszernek, amely a pogány görögség és a zsidóság tanait szintetizálja, s amelynek szinte semmi köze sincs Jehosuah zsidó vándorprédikátor szeretet- elvű tanaihoz. Paolosz, a Szünhedrion szolgálatában álló keresztény-üldöző, megvakulván - és „megvilágosodván” - a damaszkuszi úton, maga is egy üldöző-térítő vallásrendszert kreált. Meglovagolva az ősi „megváltó-vall ások” divatját, középpontba helyezte a „bűn” és a „megváltás” tanát, s a szenvedést erénnyé léptetve elő, azt a Szentség privilégiumává avatta (így lett a vértanú- halál felvállalása a legfőbb Jó). Mindeközben pedig a lázadást - a tagadást - a „másként gondolkodást” eretnekségnek, a Gonosz mívének nyilvánította (minek nyomán a Szent Inkvizíció a legszörnyűségesebb kínzóeszközöket szentesítette a bűn megtorlására, s ezerszám irtotta a szembeszegülőket). így hát Pál — Jézus nevében, aki átvállalta a világ bűneit - valójában a Gonoszság

478