Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Zsávolya Zoltán: A regény öröme
ZSÁVOLYA ZOLTÁN A regény öröme PRÁGAI TAMÁS: INKA UTAZÁS 1. A regény öröme olyasvalami, aminek egzakt meghatározására aligha vállalkozhat emberfia, azonban egyszersmind olyasvalami is (ez mindenképpen biztos), amit senkitől, leginkább éppen Prágai Tamástól nem szeretne elvenni e sorok írója. Ezt persze jóformán csak úgy mondom, amolyan retorikailag, hiszen aligha szükséges bizonygatnom: Prágai Tamást kitűnő írónak tartom, az Inka utazást pedig remekül sikerült regénynek, illetve — mindenekelőtt —: regénynek. A regényt pedig - műfajilag, konstrukcionálisan - egyfajta örömforrásnak, hajói sikerül. Az alkotó számára mint az esetleg fellépő nehézségek ellenében végtére is diadalmasan lekerekített művészi termék okozta jóérzés többnyire terjedelmes kiindulópontját aposztrofálom ekként, a befogadó számára pedig - akárhogy is - mint gazdag-színes árnyékokkal, foltokkal játszó (lényegében azokból álló?) életmérlegelési, életvezetési tükröt. Abba „ezen a helyen” nem szívesen mennék bele, hogy a tükör szó most akkor ül-e a megnevezett összefüggésben, meg hogy realizmust jelent-e, továbbá: létezik-e még egyáltalán realista iskola? Úgy hidalnám át ingataggá lett (mert szándékosan ingataggá, mocsarassá tett) helyzetemet, hogy ünnepélyesen kijelentem: realista iskola pedig természetesen nincs (elég volt nekünk Lukács György), azonban az olvasó felé igenis létezik még (és mindörökké) egy afféle ,konyha realizmus”, ami körülbelül a plasztikusság követelményének ébren tartási igényét bírja jelenteni. Magyarul és érthetően azt: jó lehet-e egy (nagy)epikai mű, van-e esélye egyáltalán (a rengeteg elkerülhetetlenül morzsalékossá tevő momentum közepette) vagy (eleve és könyörtelenül és gyűlöletesen) rossz. A tükröt meg bízvást kidobom. És helyettesítem olyan tárgyakkal, mint esz- mélési aktus, önszemlélet, válság-analízis, semleges vagy diadalmas dokumentáció. Amelyek mindegyikét az olvasó oldalára (szemébe, fejébe, felfogásába) képzelem. Mégpedig azokban a pillanatokban, amikor regénnyel bíbelődik. Vagy amikor éppen nem bíbelődik efféle haszontalansággal. Mert a regény örömének tartalmát még leginkább úgy lehet meghatározni, ha azoknak a személyeknek a lelki-szellemi diagnózisát állítjuk fel, akik lecsekkolhatóan sohasem élték át ezt az érzést. A szegény (vagy gazdag) ördögökön, akik még egyszer sem vettek a kezükbe egy (általuk) remeknek érezhető - könyvet. Hogy milyen pocsék az életük. (?) Igen, negatívra véve a figurát számíthatni bizonyos vizsgálati eredményre; pozitív meghatározása tényleg elképesztően nehéz a regény örömének, mint ahogy a regényének is. Utóbbira vonatkozóan azért létezik vagy százféle. 468
