Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
Nos, az egyik bűnöm alkalmasint az, hogy - nincs bűnöm. A szabványbűnnek híjjával vagyok. Nincs olyan ideológiai/gazdasági/politikai bűnöm, amit kérkedve szégyellhetnék, avagy amivel a szégyenérzet/meakulpázás színe alatt kérkedhetnék olyan, amiben jószerével az egész nemzet osztozik az Államvédelmi Hatóság nem környékezett meg, hogy huzigáljam ki írótársaim fiókját az alkotóházi beutalás alkalmával; fussam át levelezésüket, kémkedjem rájuk/utánuk, jelentéseket tegyek ideológiai peccadillóikról, botlá- saikról/kisiklásaikról, magukról megfeledkező' rendszerellenes kipöffenéseik- ről jelentést tenni elmulasztottam. Mellverdesni nincs alkalmam, ilyesmivel nem dicsekedhetek. Ez is az egyik bűnöm. A másik bűnöm, hogy nincsenek olyan szenvedélyeim, amelyek irodalmi- lag színesek, példamutatók, sztárcsináló pillantásfogók - az olvasótábor emlékezetébe vésve onnan ki nem radírozhatok. Amilyen fogyatékosságom pl., hogy nem vagyok homokos. Nem vagyok alkoholista. Nem szenvedek drog- függőségben. Ha el kell pusztulnom, akkor is: sem nem vérbajban, sem nem AIDS-ben; majd csak egy tűszúrásnyi nekrológban elhalálozom mindközönségesen más szóval az, ami a lángelme csalhatatlan isméivé, hiányzik belőlem; és hogy gyalázatomat tetézzem, e gyönyörű, az irodalomtudomány számára kimeríthetetlen, sánkeres/bujakóros gloriólák nem lebegnek a fejem fölött. Rá- adásul/szégyenszemre az ilyesmit a többieknél elutáltam, förtelmesnek találtam. Nem oly tündökletes szerencsétlenségek ezek, amelyeket csodálni — hanem olyanok, amelyeket gyógyszerelni kell zárt ideggyógyintézet lakója nem voltam, legjobb tudomásom szerint elmém elborulással nem fenyeget. Analízisben nem hanyatlottam holmi freudista shrink elárnyékolt kerevetére, sem szerelmes nem lettem babaarcú shrinkemhe (lett-légyen a shrink történetesen nőnemű) soha nem adtam tanúbizonyságát abbeli hitemnek, hogy a tauromachia - a bikaviadal és környéke — a filozófia egyik nagytiszteletű fejezete; inkább csak egyfajta lila próza lefolyástalan beltengere soha nem hittem, hogy az egyiptomi mézsör, a tatár kumisz, a szőlőből eijesztett bor filozófiája - filozófia; az is megintcsak lila próza s mint ilyen, országos pocsolyák lefolyástalan, összefüggő rendszere esetleg — hogy mindjárt az ő misnomerükkel éljek - „hitetlenségemet” kifogásolhatják azok, akik a maguk hiedelemvilágába bebetonozva élnek és abból kiemelni a lábukat soha meg se próbálták. Talán ők, talán mások, keves- lik/soványolják azt, amit véghezvittem: életművemet találják pehelysúlyúnak? Nenem; egészen másmilyen, országos bajban szenvedek emigrációban születtem, emigránsként éltem le életem javát s most, hogy hamar idő múltán, igazi emigránsként, az igazi emigrációban föld alá suvadni nem átallok - most már tudom leírják az emigránsokat kigolyózzák (meggyőződésből? jól felfogott önérdekből? tudja a manó) kikiáltják őket „magyaridegennek” 454
