Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A kék fuvola
figyelve, riadt szívvel várta szerető felesége, Mása, miután már többször fólmelegítette a teát.- Mitya, mi van veled? - suttogta ő is, amikor - arcán azzal a furcsa mosollyal, homlokára tapadó kócos hajjal, fényevesztett, beszűkült szemmel — hazaért Mitya.- Mi van? - kérdezett vissza Mitya. - Ez van! Azzal lesújtott. ,*Jaj” — kiáltott fel Mása. Mitya pedig verte, verte, verte. Aztán a csukott ablakon át fejest ugrott az üzem juttatta földszintről. Másának már majdnem mindene begyógyult, amikor meglátogatta a kórházban. Gondosan bepúderezte a monoklit a szeme alatt, a plezurok helyén pedig csak kis rózsaszín foltok maradtak. És valahogy olyan kis élénk, szinte vidám volt, ahogy bement hozzá.- Nézd csak, Mityenka, mit hoztam neked! - mondta. És kezdte kirakni a szatyorból a mindenféle tejfölös lepényt, süteményt, főtt tyúkot. Egy ápoló tornyosult a közelükben. Mitya csendesen ült a beton- pádon, valami kopasz kis öregember mellett, akinek a szeméig fölért irdatlan ősz szakálla.- Aggyál kaját! - mondta tagoltan az öreg, és nyomulni kezdett a szatyor felé. Mását félelem fogta el.- Adjál neki, ez Zsukov marsall! - hümmögte el magát Mitya. Mása nekibátorodott és így szólt:- Mityka, tekintsd meg nem történtnek az egészet! - mondta mély meggyőződéssel. - Rendbe hozzák az idegeidet, kiengednek, és meglátod, micsoda sínre kerül az életünk!- Már láttam — hümmögte el magát Mitya. A kórházban különben valahogy megereszkedett, és még hümmögni is elkezdett, Mása viszont meggyőződéssel döngicsélte:- Végül is, csak az a szerelem, hogy folyton AZT csinálja az ember éjszaka? Te csak gyere ki minél előbb, és van számodra egy kis meglepetésem.- Miféle meglepetés? - komorodott el Mitya.- Te csak gyere minél előbb, és meglátod! — mosolygott Mása.- És nem hazudok - jajdult fel hirtelen fejhangon Viktor Parfentyevics. - Legyek az utolsó tróger, ha hazudok! Ne tudjak felállni erről a sárga pádról, amin hólyagosra kell ülnöm reggelig a sejhajom, ha hazudok! Márhogy mi volt aztán?! Mert az volt, HOGY SEGÍTETT A KOLLEKTÍVA! NEM HAZUDOK!- Viktor Parfentyevics! Viktor Parfentyevics! - mondtam szelíden. - Testvér, te most már valahogy végképp... Hogy létezik, gondolj csak bele, hogy létezik az, hogy „segített a kollektíva”, egy ilyen csiklandós, intim kérdésben?! Te már mintha tisztára... A tiedé helyett is lesül a bőr a képemről.- Nem hazudok! - erősködött Viktor Parfentyevics. - Az egyik illető azt sírta, hogy a kollektíva erősebb az isteneknél, amit te is nagyon jól tudsz. Ha pedig feltesszük, hogy a Szerelem is isten, akkor nézd csak meg, hogy mi következik belőle! Nem hazudok! És többet ne vágj közbe, mert mindjárt vége az egésznek! Arról van szó, hogy Mitya még a kórházban feküdt, amikor Mása 45
