Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Géczi János: Róma; Gepárt (versek)
GÉCZI JÁNOS Róma Hadészban lesznek szökőkutak és lányok akik a vízben hajat mosnak. Bor is bugyog magánytól sűrű és bíbortól mély úgy könnyebb a várakozás. Hajnalonként egy lovas - az Ister partjáról kezében tűz- és jégkard mondják majd beragyogja az életet. Az idő - egyébként félnehéz súlyú - mértéktelen. Hol keserű. Hol fákat sarjaszt. Hol régholt költőnek hiszi magát hol távolodó napnak. A bronzszobor ujjhegyén csupán két szót lobogtat a papírlap ámbár ha elolvasná elengedné. Miként a levegőeget vagy a földet. Nem. Nem repeszti ketté a várakozást a foszforos rianás. Minden részleges marad. Gepárd Nem akarok több lenni, az állatnál amely átkúszik a szavannán könyvtárak ritkás homályán s a maga módján elragadja - szökő gazellát - a legszebb mozdulatot. Mikor találkoztam vele: a szótár volt amelyben - teljes nyáron át - laktam. Aztán beolvadt - hús a torokba - a papirosba. De maradt-e mellettem valaki. Éjszakánként lesem - visszatér - a sötétből kiválik feszes teste amely lehettem volna. Mégis egyszer elér és szétszaggat. Nem hiszek egyéb fekhelyeknek. 35
