Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Szilágyi István: Húsvét elé

és pádból álló asszimetrikus keretezést! mezéibe egy zömök Szűz Mária szobrot helyeztek, ami talán része lett volna egy újabb kálvária jelenetnek. A még száz évvel ezeló'tt is annyira dicsért kilátás innen meglehetó'sen korlátozott, a térséget két oldalról magas lakóházak veszik körül. Lementem hát ismét a városba, hogy a mai nagy Rijeka másik szent helyét is meglátogathassam. Ez a Fiumara túlsó oldalán található.

A Fiumara völgye sziklás és meredek. Tájképileg érdekes volna, de léptékükben oda nem illő, főképp üzemi épületek elrontják. A délkeleti oldal magaslatán található Tersatto, ma Trsat, az Adria vidékének egyik híres búcsújáró helye, a horvátok nemzeti zarándoklatainak célpontja. A hegytetőt a Frangepán vár romjai és a ferencesek XV. századból való temploma és kolostora koronázza. Ez utóbbit a fiumei születésű, 1665-ben meghalt Mariani Péter veszprémi olvasó kanonok, zenggi püspök bővítette meg és alakította át. A Madonna del Mare néven is ismert templom jelentőségét egy legenda adja. Eszerint Szűz Mária názáreti házát az angyalok 1291. május 20-án éjjel ide tették le, majd három év elmúltával továbbvitték az itáliai Loretoba. V. Orbán pápa a lakosok megvigasztalására 1363-ban egy Mária-képet küldött, amit a hagyomány még Lukács evangélista művének tart. Ezt látogatja a hívek tömege. Az eseményekről, s a képről Esterházy Pál herceg, majd nyomában Jordánszky Elek is ír 1836-ban a Magyar Országban, ’s az ahoz tartozó Részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem’ Képeinek rövid leírása című munkájában.

A tersattoi kegyhelyhez a völgy peremén egy gyalogút, a Trsatske Stube vezet fel. Az ismert történeti adatok szerint a lepoglavai származású Krusics Péter (Petar Kruzic), 1535-ben esztergomi, majd tragikus haláláig, 1537-ig klisszai várkapitány építtette, s később még bővítették. Egyesek szerint 400 lépcsőfoka volt, mások többet említenek, ma 561 lépcsővel tartják számon. Nem olyan nagy alkotás, mint például a bolognai Madonna di San Luca-hoz vezető, boltozatos építménnyel fedett lépcsősor, de a maga korában azért hatalmas teljesítmény lehetett. A szentélyhez ma persze autóút is vezet, s talán emiatt is meggyérül a forgalma; a turisták kényelmesek és sietősek. Az út maga szintén burkolt, házak és kerítések határolják ezt is, de sokkal lazábban, mint jezsuita erdetű társát. A hézagok kilátást engednek Fiúméra, s a tengerre.

Maga az út a hegy lábánál elterülő, jórészt a XIX. század végén kiépült Szusakból indul, egy kapuépítmény után átvezet az egykori Magyar Királyi Államvasutak vonala falazott viaduktja alatt és közel egyenes vonalban ér fel a tetőre. Mint minden szent utat, ezt is stációk kísérték. Hogy hány volt, s milyen ikonográfiával, nem tudom, de még a XX. század elején is keresztútként említik. Ma csupán három, kápolna méretű stáció található itt, még a XVII. századból, de módosítások, javítások nyomai egészen a XX. századig megtalálhatók rajtuk.

Az út, kilépve a házak szorításából, egy lapos, füves térségre ér, amin érződik valami a franciskánus derűből. A háttérben látható a jellegzetes, íves homlokzatú ősi templom, jobbján a kolostor. Kerengőjén át bejutunk egy nagy térbe, aminek falait sűrűn beborítják a Madonnának hálát adó táblák, képek. Történeti, művészi, vagy anyagi érték egy sincs köztük, úgy látszik, az évszázadok viharai, talán II. Józseftől kezdődően mindent elsodortak. A képek

348