Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Nagy Pál: Szombathelyi írók és művészek a Magyar Műhelyben
csupa kék szomorúság az ég s könnyrügyekkel fakadnak sírásra a fák Te ne sírj vesd le ruháidat vesd le életedet feküdj pucéran s örülj hogy magad vagy a tavaszban magad vagy az égben a fákban a fényben örülj hogy nem kell fölkelned többé nem kell szólnod felelned járnod Ne gondolj a hideggel ne mozdulj fehér testedre majd rászáll a nap mikor ledöntik a szemközti házakat a kéményeket s a televízió antennáit. A 21. számban (1967. július) újabb két Kristóf Agota-vers olvasható, de ezután eltűnik a Magyar Műhelyből, só't a magyar irodalomból és kiiratkozik: további (prózai) munkáit franciául íxja. Ezek a menekülésről, az idegenben újrakezdett életről szóló regények sikeres bestseller íróvá teszik Kristóf Ágotát, még valami francia irodalmi díjat is megkap. Molnár Miklós Kecskeméten született, Budapesten és Szegeden végezte tanulmányait, de Szombathely volt és marad legfontosabb menedéke. (Ma is itt él.) A Magyar Műhelyben 1979 decemberében jelentkezik (59. szám), verssel, mégpedig rá jellemző verssel, melynek címe: Lábszagos évszázadok. a harangot kongatják éjjelen újólag rezgetik a földet a képeket terelik nyájasan jeles futtatások szavannapályán szurkoshordóstul sivatagosán korcok palánkjai között almot majszolgatva kecskét mekegtetve billikomot csördítenek tivornyára hívnak gulyás fő emlőből emlő fő gulyásból 268
