Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Nagy Pál: Szombathelyi írók és művészek a Magyar Műhelyben

a metafizika taknyától kell megmurdelnom minden én csikkjeim elhamvadtattanak csak a szöveg porzik

szarmanna

fakéregető

éjjelire csecse becse

nappalira eukaliptuszlevél

liferánsa tandori dezső fűrészpor- és

faforgácskereskedő

A „Munkatársaink” rubrikában megjegyezzük, hogy Molnár Miklós „szövegeiből reprezentatív válogatásra adminisztratív okokból nem volt lehetőségünk” - ezzel nyilván a cenzúrára utalunk. Verse azonban a Műhely első oldalán jelenik meg, ami mindig kitüntetésnek számított.

A 62-63. számban bepótoljuk a mulasztottakat: Az álságos Don Lee-Witz látszatvizitációja címmel igazi (= csipkelődő, denunciáló, gúnyolódó, meg- szentségtelenítő) Molnár Miklós-írást közlünk. Igen, Molnár Miklós a legjob- bakkal szeret kötözködni, gúnyolódni, azokkal, akik szeretik és segítik őt; így jó néhány évig a Magyar Műhely (és annak három szerkesztője) lesz a céltáblája. (Lásd például a Műhely 68/3-as számában [1984. február] közölt levelét. Ua. .Álmodjunk valós paradicsomról? — Levél Nagy Pálnak, a Magyar Műhely szerkesztőjének”. Molnár Miklós: Orwell évadján - naplójegyzetek az 1984-es évekből. Kalligram, Pozsony, 2000.) A Műhely szerkesztői azonban jól bírták a gyűrődést, s ma - Molnár Miklós meghívására! — itt vagyunk Szombathelyen, hogy minderről beszámoljunk önöknek...

Olvassunk bele a fentebb idézett Molnár-írásba: „Nem hiszek többé az avantgarde ethoszában, a városi gerilláéban, aki ’ráerőszakolja magát a társadalomra’. Elegem van a társadalmon elkövetett mindenféle erőszakból. Csak jöjjön nekem még egy vizuális erőszaktevő - úgy rúgom tökön, hogy belezápul. Adok a hamis tudatának: kirázom kis mítoszkájából, és teszek az elitizmusára meg az eszképizmusára. Az állítólagos avantgarde-hoz tartozók- a kiválasztottság BÉRLETESEI. És nem is kerül nekik sokba.-------... A

m

ai húsz-egynéhány éves magyar költők a kelleténél talán kevésbé franko- centrikusak, szellemi orientációjukat sem a pánszemanticizmus határozza meg. Párizs - oppardon! - számukra nem a világ viszkető köldöke, melyet örökösen vakarniuk kéne.”

Ugyancsak a 62-63. számban (1981. március) jelentkezik a Magyar Műhelyben az ős-szombathelyi Székely Ákos, ő is versekkel. Igazi pszeudo-versek ezek, például a Távirat Kassák Lajosnak című:

mit iirsz most? ritkaan hallani roolad. (laattam kalapod a muuzeumodban.) mi meg csak megvagyunk.

269