Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Gömöri György: Wittgenstein és Békássy

világháború... Wittgenstein elmondta, milyen jó viszonyban volt Russellel, még a háború alatt is leveleztek; volt viszont olyan kolléga is (A. N. White- head), aki hallani sem akart a „teuton” Wittgenstein ről. Az első' világháború sok embert tönkretett. Ezután Wittgenstein rátért egy olyan esetre, ami már a háború után történt: „Volt Cambridgeben egy magyar diák, akit a háború kitörésekor hazaküldtek. A magyar hadsereg katonájaként esett el. Amikor vége lett a háborúnak, egy emléktáblát emeltek azok emlékére, akik a hazájukért haltak meg. Ennek az embernek a neve is rajta volt a listán. Tartottak egy megbeszélést az emléktábláról. S ugyan ki volt az, aki tiltakozott az ellen, hogy ez a név rajta legyen a listán? Az etika professzora! így hát most Cambridgeben, a Christ(!) Chapelben (helyesen: King’s Chapelben, G. Gy.) van egy tábla, rajta ennek a magyar diáknak a nevével, de külön, a többitől elkülönítve! Még holtában is!” (Nedo-Ranchetti 1983:144).

Ez a Bouwsma által lejegyzett megnyilatkozás több ponton eltér ugyan a valóságtól, de a lényeget tekintve igaz. Az etika, pontosabban a „Moral Philosophy” professzorát William Ritchie Sorleynak hívták és 1900-tól 1993-ig működött ezen a tanszéken Cambridgeben. (A Who Was Who 1929—1940 adatai szerint 1855-ben született és 1935-ben halt meg). A skót eredetű Sorley alighanem azért ellenezte Békássy Ferenc nevének felvételét a közös kollégiumi emléktáblára, mert a fia, Charles Hamilton Sorley is harcolt és elesett az első világháborúban, s méltánytalannak találta volna az ’ellenséget’ ugyanott szerepeltetni. Másrészről viszont nem tudhatta, hogy Békássy külön emléktáblája a King’s College oldalkápolnájában az angol fairness legendájává válik Magyarországon és a magyar irodalmi tudatban (Cs. Szabó 1961:86). Ami pedig Wittgensteint illeti, ő a nemzetközi tudós-szolidaritás nevében tette szóvá és ítélte el az etika professzorának nacionalista, vagy legalábbis szűkkeblű magatartását, ezzel mintegy tisztelegve a már évtizedek óta halott Békássy Ferenc hajdani cambridgei diák emléke előtt.

IDÉZETT MŰVEK

Ferenc Békássy, Levél Noel Olivierhez, 1912. május 5 (kézirat, G. Gy. birtokában)

László, Cs. Szabó „Egy kísértet fbltámadása” Új Látóhatár 1961, I-II. 83-86.

Paul Delany, The Neo-Pagans, Hamish Hamilton, London, 1988

George Gömöri, „Ferenc Békássy” s letters to John Maynard Keynes”, The New Hungarian Quarterly, Vol. XXL79 (Autumn 1980), 159-170

Brian McGuinness, 'Wittgenstein. A Life. Young Ludwig (1889-1921), Penguin Books: Har- mondsworth, 1988

Ray Monk, Ludwig Wittgenstein. The Duty of Genius. Jonathan Cape: London, 1990

Michael, Nedo and Michele Ranchetti (szerk.) Wittgenstein, ein Leben in Bildern und Texten, Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag, 1983

Ludwig Wittgenstein, Letters to Russell, Keynes and Moore, szerk. G. H. von Wright, Basil Blackwell: Oxford, 1974.

G. H. von Wright (szerk) A Portrait of Wittgenstein as a Young Man. From the Diary of David Hume Pinsent 1912-1914., Basil Blackwell: Oxford, 1990.

237