Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Pomogáts Béla: Kodály Zoltán és az irodalom
POMOGÁTS BÉLA Kodály Zoltán és az irodalom Kodály Zoltán munkásságának átfogó kulturális és nemzeti jelentősége volt: nemcsak zeneszerzőként, népdalgyűjtőként, zenepedagógusként, a magyar zenei élet szervezőjeként hozott létre hatalmas és maradandó alkotásokat, hanem a magyar kultúra nemzeti stratégiájának alakítójaként is. Mindez azt is jelenti, hogy személye és munkássága a magyar irodalomra is hatott, sőt irodalmunk mindig benne látta a magyar kultúra egyik jelképes értékű alakját és a nemzeti szellem folytonosságának egyik védelmezőjét és letéteményesét. Igen hitelesen fejezi ki mindezt Juhász Ferencnek az a Virágszál Kodály Zoltán sírjára című búcsúztatója, amely a zeneszerző 1967 tavaszán bekövetkezett halála után méltatta alakjának és munkásságának jelentőségét. „Most, hogy meghalt - írta a költő - érzem szikrázó hiányát ennek a szikár és nagyszerű embernek, mint a tiszta télnek, csupa-pára és csupa- vegetáció életünkben, érezzük dermesztő hiányát ennek a tűz-szárnyú Küldöttnek, létünk deres magányában, mert szerénytelenségünkben és könnyelműségünkben oly természetesnek, egyszerűnek és törvényszerűnek vettük, hogy van, hogy él, hogy a miénk, hogy magyar: szinte azt hittük, fizikailag nő át a halhatatlanságba, testében is megbonthatatlan, mint a legendabeli királyok és szentek, hogy 0 maga a testileg is létező halhatatlanság, mint hitte magáról Goethe, élete ősz tornyán, isteneket-virágzó szerelmében, mámoros kései pillanataiban. És nem véletlenül mondom Goethét: műve is goethei méretű, nemcsak arányaiban, jelentésében is monumentális.” A „népi klasszicizmus” poétikája A két világháború közötti időkben a magyar irodalomban, egyáltalán a magyar kultúrában bizonyára két nagyobb és átfogó jelentőségű áramlat érvényesült: az újklasszicizmus és az avantgárd. Az első általában a Nyugat íróinál, a második Kassák Lajos folyóiratainak táborában. A két áramlat eleinte éles küzdelemben állott egymással, idővel azonban, a harmincas években, bizonyos kiegyenlítődés következett: az avantgárd írói, maga Kassák is, közeledtek az újklasszicizmus eszményeihez (minderről annak idején Komlós Aladár és Gyergyai Albert tettek máig érvényes megállapításokat), a klasszikus eszmények jegyében alakult irodalom pedig némiképp asszimilálta az avantgárd áramlatok újításait, például a Nyugat második nemzedéke az expresszio- nizmus, harmadik nemzedéke a szürrealizmus látásmódját és formaképző törekvéseit. A harmincas években fellépő népi mozgalom és népi irodalom valójában 238
