Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Gömöri György: Wittgenstein és Békássy

gyen a társaság tagja, joggal érezhette, hogy csak részben kerül szellemileg egyenrangú társak közé. Békássy volt egyébként az „Apostolok” első külföldi születésű és alighanem legfiatalabb tagja (Delany 1988:142). Wittgensteint Keynes ajánlotta tagnak, ami Bertrand Russellt, aki igen nagyra becsülte a fiatal osztrák filozófust, kissé megzavarta - úgy gondolta, Wittgenstein nem érezné jól magát ebben a nagyon angol és szellemileg kissé vegyes társaságban (McGuinness 1990:141). Voltak, akik úgy gondolták, Russell féltékeny másokra, akikkel nem akar „osztozni” Wittgensteinen. Min­denesetre 1912 novemberében Wittgensteint jelölték az „Apostolok” tagjának, más szóval „embriónak”, de megválasztása nem ment vita nélkül. S mivel a vitában Békássynak is volt némi szerepe, fel kell tennünk a kérdést, ismerték- e már egymást 1912 novemberében? A válasz egyértelmű „igen”. Békássyt már első egyetemi évének vége felé kezdte érdekelni Wittgenstein. Egy Noel Olivierhez, 1912. május 5-én írt ki­adatlan leveléből idézek: „Nem tudom, hallottál-e az osztrákról, aki most itt van; 20 éves és az elmúlt trimeszterben, hosszas gondolkodás után úgy dön­tött, felhagy az aeronautikával és itt filozófiát (Moral Sciences) fog tanulni. Már teljesen megzavarta Russellt és Mooret*; utóbbi azt mondja, nem érti (az osztrák) érveit, de abból, ahogy mondják, látja, hogy igazak! Norton** talál­kozott vele és egészen oda van - az intellektusáért” (Békássy 1912: 8. levél). Pár héttel ezután, amint azt David Pinsent, Wittgenstein közeli cambridgei barátja feljegyezte (Wright: Pinsent 1990:4), Békássy és Wittgenstein együtt voltak Bertrand Russell szobájában számos más egyetemi hallgató társasá­gában. Ismerni tehát már ismerték egymást, de nem valószínű, hogy a sze­mélyes ismeretség különösebben növelte volna az előlegezett rokonszenvet. Mindehhez még hozzájárult az .Apostolokon” belüli helyzet, ami, úgy tűnik, Frank Bliss személyével függ össze. Bliss nem Bedalesbe járt középiskolába, hanem Rugbyba, de a King’s Col­légéből, ahol klasszika-filológiát tanult, ismerték egymást Békássyval. Szel­lemi képességeiről nincsenek adataink (egyébként 1916-ban elesett az első világháborúban), de alighanem jóképű és kellemes modorú fiatalember lehe­tett. Paul Delany szerint Bliss még hasonlított Rupert Brookera is, akivel Békássy Ferenc egyrészt barátkozni próbált, másrészt rivalizált - például mindketten szerelmesek voltak Noel Olivierbe (Delany 1988:142). Amikor Bliss Apostolok-jelölt lett, Békássy bevallotta James Stracheynek, hogy egy­szerre szerelmes Noelbe és Blissbe! (Delany 1988:43) Wittgenstein ugyanakkor azonnal heves ellenszervet érzett Frank Bliss iránt, amit egyáltalán nem titkolt idősebb barátai előtt. Minderről, illetve Wittgensteinnek az Apostolok” Társaságába való beválasztásának körülményeiről, Lytton Strachey egy ma- liciózus levele tájékoztat legrészletesebben és - meglehet - a leghűségesebben. Ebben a következőket úja Wittgensteinről: „Keynes... azonnal látta, hogy ez az ember zseni, és hogy feltétlenül meg kell választani. A többiek (miután Békássy kissé ingadozott) ugyancsak szenvedélyesen mellette voltak... Witt­genstein nem mutatja jelét annak, hogy ellenezné a Társaságot, jóllehet megveti Blisst, aki ezt utálattal viszonozza. Békássy egy olyan kedves fiú, * G.E. Moore (1873-1958) angol filozófus, a Principia Ethica szerzője. ** Harry Norton, matematikus, az „Apostolok” társaság tagja. 235

Next

/
Thumbnails
Contents