Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Marafkó László: Senkiföldem
Senkifóldem Magyarországon - senkifóldemen. A morál istenujja eltörött. Olyan országban, ahol minden előző korszak bűnös, nehéz a jövőt várni. A túlvilág — mivel bizonyosat nem tudni róla — oly vonzó is lehet, hogy a halálfélelem kell ahhoz, hogy ne túl korán válasszuk. Isa mik vogymuk? Az univerzum bacilusai vagy isten génjei? A hajnali ébredezéskor már-már megvolt az élet értelme, de újra elszundítottam. Nem azért gondolkodom úgy, ahogy, mert másképp akarok, hanem mert így tudok. Hazajött az emigrációból. Én itthon mikor érkezem haza? Szocializmus - működési hiba? A működés hibádzott. Különös nevem mellett kitartani nem eltökéltség, elemi kötelesség volt, ha már nagyapám magyarként e néven esett el 1914 őszén, s nyugszik jeltelenül idegen földben. Halálnak halálával hallasz. Megdolgoztam a kitüntetés-nélküliségért. Remélem, már senki sem fogja elrontani. Micsoda mű? Micsoda író? Micsoda olvasó! Nem kell sietni - a halhatatlanság megvár. Megnézni, kiket nem jegyeznek az írói tőzsdén - jó eséllyel ott kereshetők a jövendő klasszikusok. Komolyan kell-e venni magadat, hogy komolyan vegyenek? Hiszen csak a létet szeretnéd komolyan venni. Petőfi életének majd minden rezzenését ismerjük. Csak a sírját nem. Kockáztattam az életemet? Az életem kockáztatott engem. Megélte a halált. Belehalt az életbe. 219
