Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?

Tragédia zárlatának „kétségbeesett kacaja” éppen a körmozgás valódi tartalmának megnyílásából származik, éppen abból, hogy mind a versben, ahol az évszakok változása visszatérő, és Az ember tragédiájában, ahol ,print tavasz s tél, kört vesz rajta” (Tragédia I. szín 58-59.), hogy nincs visszatérés a kezdet kezdetéig, nincs tiszta lap35, hanem csak olyan kezdettel számolhatunk, amely kezdetnek nevezi magát ugyan, valójában azonban pszeudo- újrakezdés, az Előszó esetében pedig a Vég Kezdete. Victor Hugo Századok legendája című műve a jelen horizontjából a teremtés kezdetétől az időkön túli végig érkezik, az Előszóban pedig a minden dolgok vége hozza el a ,her- vadatlan, szép tavaszt” (Vörösmarty: Jóslat), de ez az eljövendő vég nem korrelál sem az Előszóban, sem a Tragédiában az emberiség morális állapotával (hacsak nem ontológiailag), az emberével, aki mintegy köztes-lény félig ember, félig állat között (Előszó), porból és napsugárból összegyúrva, éggel és féreggel rokon (Tragédia).

Már a romantika korlátozza a Teremtő mindenhatóságát, akinek teremtett világa olyan lett, amelyre még ő sem számított (Előszó). így úgy tűnik az Egyetemes Tervnek, amelynek célja (ha egyáltalán rendelkezik ilyesmivel) kifürkészhetetlen, és nemcsak a Teremtő teremtménye alávetett, hanem a Teremtő maga is, aminek következtében „ősz lett és öreg”. Lucifer (és nem pedig a Tragédia) állítása, hogy létrejötte igen, a dolgok jelenlegi állása tulajdonképpen nem az isteni akarattól függ (Tragédia, I. szín: „Vagy, ha igen, másítani nincs erőd”). A „zordon mű” (Előszó) és a szubjektum, a „zord öreg” (Tragédia III. szín 465.) tehát ekként egyaránt alávetett az Egyetemes Terv j átékmozgásának.

A fordító utószava

A századvégen a Vörösmarty-versek német nyelvű fordítójától, Paul Hoff- manntól származik az elgondolás, hogy a költő az 1854-re tervezett kiadás elé, tehát összegyűjtött versei elé szánta volna az Előszót, és nem egy 1850-ben tervezett műhöz.36 Ő legalább következetes, 1886-ban megjelent Vörösmarty- fordításában kötetnyitó versként szerepel a költemény. Az értelmezés csupán akkor kap telitalálatot, ha valóban bizonyíthatóan a vers keletkezési ideje 1850-1851, ekkor ugyanis semmilyen nyoma sincs Vörösmarty bármilyen jellegű szándékának, sőt Ujfalvy Sándorhoz írt levelében a költő arról vall, hogy ez időben (még 1850-ben) „Az irodalommal még nincs erőm foglalkozni”.37 A vers keletkezési idejét azonban Gyulai-olvasata alapján, később Gyulai datálása és a Három rege megjelenéséhez viszonyítva számolták ki, s ha a következtetés téves, a vers megírásának időpontja esetleg későbbre esik (méghozzá 1853-1854 körül), akkor az olvasat nagyobb textológiai és recepcióbeli igényekkel léphetne fel. Paul Hoffmann eljárása annyiban tér el Gyulaiétól és Waldapfelétől, hogy azok csupán egyetlen szöveget neveztek meg, míg a fordító a különálló verseket az életmű egységesítő textusában látja feloldani, s így az Előszó tehát valóban úgy szerepelne, mint utószó, méghozzá abszolút utószó mélyé az utolsó szó joga. A deixis, amely a szemléletben egy maga előtt lévő, de a kötetben mögötte álló tömböt tételez, nem csupán a Vörösmarty-vers esetében határozhat meg egyetlen textust a többihez mint egyetlenhez képest,

178