Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?

s ehhez még csak nem is kell ennek a versnek kötetnyitó versként szerepelnie, ahogy a következő Tompa-versben:

Midőn ezt a könyvet kitárod:

Hívd össze nőd, fiad s leányod,

Mind aki lelkeddel rokon!

Komoly hangon olvasva nékik,

Míg általérzik, átalértik,

Mi írva áll e lapokon.

Egy könyv olvasása közben, 1865

A Tompa-versben ugyancsak eldönthetetlen, hogyha a metaforát mint helyettesítő alakzatot fogjuk fel, akkor milyen kívánalmaink legyenek ezzel a helyettesítéssel kapcsolatban. (Mert hát melyik is ez a könyvi A költő verseskötete? Maga a vers-mű? Az a mű, amelyet a címben a szerző olvas? Vagy azt a narratívát kellene átalértenünk, amelynek fikció-volta úgy tünteti fel magát, mintha a reális [megtörtént] események hordozója lenne? Sőt, esetleg nem is csak hordozóként vagy visszatükrözőként, hanem legszívesebben magát azonosítaná vele? Az „Elet Könyvét” kellene újraolvasnunk?)

Kérdéses tehát az is, hogy vajon az Előszót, mint kötetnyitó verset értel- mezzük-e? A költő szándéka viszont, hogy két év után újra kötetet jelentessen meg - igazolható. Greguss Ágostnak a Pesti Napló Jeles íróink csarnoka sorozatában megjelent cikkében38 a szerző a közönség figyelmét arra hívja fel, hogy Vörösmarty-művei második kiadásának példányai „torlaszt alkotnak” kiadójánál, s mert e példányok eladása feltétele lenne a költő művei harmadik kiadásának, ezért felkéri olvasóit, hogy vásárolják meg azokat. Jókai pedig a Vasárnapi Újságban közel háromnegyed év múlva költeményei harmadik kiadásának reményében publikálja Magyar költők sorsa cikkét, s amelyben az író a költő felé való empatikus odafordulásra biztatja olvasóit: „gondoljatok reá, ki azon ifjúi tűztől szikrázó sorokat megírta”.39 Vörösmarty Tóth Lő- rinczhez40 írott leveléből a tárgyalás konkrétumairól kapunk híradást, ahol is a költő a kötet kiadását különböző feltételekhez szabja, melyeknek egyike (rögtön a második pont), hogy az új kiadásban először megjelenő versekért a költővel külön alkut kell kötni. Hasznos lenne tudni, hogy mely versekre vonatkozott volna ez a bizonyos külön alku, s vajon az Előszót érintette-e volna.

Paul Hoffmann 1895-ben másodszor is megjelenteti versfordításait, amiben változatlan formában közzé teszi észrevételeit, de mégsem elsősorban az ő olvasatát öröklik a nyugatosok, akik számára a „volt magyar irodalom elsősorban Vörösmarty.”41 A Nyugat-nemzedék Vörösmarty kultuszához már Babits előtt42 három évvel hozzászól Schöpflin Aladár, aki szerint ez az előszó a Vén cigány előszava.43 Akijelentés allegorikus jelentésadással él, bár tagadhatatlan, hogy Vörösmartynak a Vén cigány című költeményében is gyakoriak az olyan jel-elemek, amelyek már az Előszóban is jelentették magukat: vész, amely az Előszó ban tör ki, majd ember utáni csenddé halkul, a Vén cigányban újra kísért, s e pusztítás megállapodása a jövőbe helyeződik; az Előszó második sorában virító zöld ág, amely a múlt értékgazdagságának a jelölője, a Vén cigányban a Noé bárkájára való várakozás, míg az Előszó zárlatának ünnepjellege szatirikusán az ember-lét hiányából fakad, a Vén cigányban inkább az

179