Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás

torikájával biztosnak vélte saját pozícióját, és szilárdan megvetette lábát Dio- nüszosz antropomorfizmusra, antitézisre, tautológiára és hiátusra hajló beszédének mélységei felett, ahol — szójátékkal élve — az antropomorfizmus anamorfizmusnak mutatkozik.

Az a. és b. változat elhagyja Apollót, a c. változat pedig az antropomorfizmus alakzatával szorítja végérvényesen ki. A „gyenge a nád, lehajlik a földre” természeti kezdőkép is antropomorfizmus. A „gyengeség” teremt közösséget a nádszál és az „emberi” között, a gyengeség mint emberi tulajdonság árad ki a nádra is.

A népdal énekese átlényegíti a természetet, a szöveg antropomorfizmusa „arcot ad” a nádnak; éppen ellentétben áll ez az általános vélekedéssel, mely szerint a népdal - a természet közelében éló' nép naiv alkotása — példaként használja fel a természetet, akár saját belső állapotának illusztrációjaként.27

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a közköltészet retorikájának egyik alakzata, a halmozás a folklór horizontján elvész; a halmozás az érvelés eszköze, a kimondott értelem megerősítésére törekszik; tehát, hogy a fölvetett hasonlatnál maradjunk, Apolló szolgálatában áll.28 A népdal retorikája viszont ellenkező irányba hat - az antropomorfizmussal kapcsolódó gnómikus szituáció rögzítése mellett hiátus, tautológia és antitézis alakzataival a kijelentés „igazságának” abszolút értékét kérdőjelezi meg.

Az 5. és 6. versszak népdalpárhuzamait olvasva feltűnő, hogy nem „természeti kezdőkép”, hanem antropomorfizmus retorikájuk központi alakzata.

221. VII. 6. (5). Mennék én-is ha mehetnék, Szárnyaimra ha kelhetnék, Mint madár társat keresnék, Illy magánoson nem élnék.

5.a. Én is mennék, ha mehetnék, Szárnyaimmal repülhetnék, Rászállnék a kis angyalom vállára, Megcsókolnám utoljára.

(Réde, Veszprém m.)

b. Úgy elmennék, ha mehetnék,

Ha szabad madár lehetnék,

Szabad madár nem lehetek, Rózsám hozzád nem mehetek.

(Szék, Kolozs m.)

Az énekeskönyvi változat az egyetlen feltétel - „szárnyaimra ha kelhetnék” - teljesültével bekövetkező változások felsorolása, tehát ismét halmozás; a népdal a „kis angyalom” és a „rózsám” említésével bonyolultabb kapcsolat- rendszert vázol. Különösen az a. példa „megcsókolnám utoljára” fordulata árulkodó: a madárrá válás, itt, ismét valamiféle időbeli vonással áll kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a madárrá való átváltozás itt is hordoz valamiféle gnómikus tartalmat, hiszen számtalan szövegpéldában kimutatható, de ennek körülményeit nem pontosan értjük.29

168