Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Vittorio Strada: Interjú Alekszandr Szolzsenyicinnel
az emberi természetnek. Erőszakkal elnyomja, hogy így kényszerítse a maga útjára a népet, ez az erőszak volt tetten érhető a Gulagon is... így történt. Ami a német jelenséget illeti... Igen! A két rezsim között rengeteg a hasonlóság. Hitler sok tekintetben a lenini és a sztálini modellt másolta le azzal a különbséggel, hogy míg nálunk az üldöztetés alapja az osztályidegenség volt, addig náluk a faj (Hitler szerint: „Sztálin egy zseniális fickó” - a fordító). A náciknak is szükségük volt a maguk erőszakszervezetére, mégha más alapon is szervezték és használták. Szerintem nincs igazság, mert mindkét rendszer hívei folyamatosan agitálnak és próbálnak tiszta köpönyeget húzni; ez lehetetlen. A két jelenség — kommunizmus és nácizmus — a totalitarizmus példája, olyan példa, ami más és más formában ugyan, de bármikor megismétlődhet. A párhuzam és az ellentétes indíttatás egyértelmű.- Mi a helyzet most Oroszországban? — A helyzet veszélyes. Huszonhét millió embert veszítettünk a honvédő háborúban és a kommunista uralom alatt, vesztettünk a hadiiparon, és most itt állunk üres zsebbel, az összeomlás küszöbén, a Harmadik Világ kapuit döngetve,. Ez a legborzasztóbb: az összeomlás. Át kellene vennünk a Nyugaton bevált önkormányzatiságot, ami a forradalom előtt nálunk is létezett, és amit Lenin feleslegesnek ítélt: „a kocsi ötödik kereke” - ahogy mondta. Az önkormányzatok végre kezdenek erőre kapni. Más szempontból azonban - ebben a kaotikus útvesztőben - további jó példák helyett sok további rosszat importálunk. Mikor a kommunizmus összeomlott, mi, akik évtizedeken keresztül csodáltuk a Nyugatot, abban a hitben, hogy ott minden szép és jó, „nemzetközi ölelést” vártunk, azonban mit találtunk? Gorbacsov még egy szándéknyilatkozatot sem mert kérni arra vonatkozóan, hogy a fölszabadult Kelet-Európát ne vonják be rögtön a NATO-ba, nem merte, mert ezt egyenesen udvariatlanságnak tartotta. Az Egyesült Államok vezetői a hidegháború megnyerését követő örömmámorukban mértéktelenekké váltak. Hányszor előfordult már a világtörténelemben az egyetemes hatalomra törés. Ma éppen az Egyesült Államok igyekszik a legjobban. Nem abban az értelemben, hogy hadseregeket küldenek szerte a világba. Nem, mára erre már semmi szükség. Elég csak szellemileg és kulturálisan meghódítani a területeket. A totalitarizmus új formája ez, a demokrácia totalitarizmusa. — Ön, akinek olyan nem mindennapi élete volt ebben a hosszú és szörnyű XX. században, mit üzen azoknak a - nemcsak orosz - fiataloknak, akik ebben a feszültséggel és ellentmondásokkal teli, példa nélküli kockázatos világban fognak élni?- Azt üzenném leginkább a fiataloknak, hogy ne essenek a fogyasztás csapdájába, holott ez a csapda ki van vetve; mindig többet akarni, megváltoztatni a dolgokat, vásárolni, vásárolni. Ne legyenek gátlásaid - szükségtelen, van tennivaló. A fogyasztási őrület semmi jóval nem kecsegtet senkit. Sem téged, sem az emberiséget. Ebben az értelemben ez összefügg azzal, amit korábban említettem: azt javaslom, hogy ne ringassátok magatokat illúziókba, abban a hitben, hogy egy boldog évszázad küszöbén állunk. A XIX.-XX. század fordulóján az emberiség elkövetett egy hibát. Az előzőhöz képest a jövendő 152
