Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
- Sehányadikba - szívja az orrán át a levegőt.- Miért? Persze, a háború - nincs mit magyarázkodni, fölösleges a kérdés. De a kisfiú komoran magyarázza:- Amikor a németek bejöttek, az összes tankönyvemet elástam a földbe. - Az arca elszánt: - Nem akarok tanulni, amíg ők itt vannak. Látszik rajta: mennyire gyűlöli őket.- És ez két éve így van? Megrebben a szeme:- Most majd kiásom. Alighogy elfordultunk tőle, a földön, négykézláb, a kiértékelő asztalkája alatt átmászott, és kiszaladt a falujába. Telefonhoz hívnak. A dandár törzsfőnökének helyettese türelmetlen:- Milyen cél lő Zolotarjov felől? Adja meg a célt! De hiszen én is azt keresem, hagyjon egy kicsit gondolkodni. Könnyebb lenne, ha beleböknék tűvel a rajztáblába, ők kilőnének egy tucat lövedéket, és megnyugodnának. Az új belövésnél pedig azt mondani: ez egy új cél. De ilyet nem csinálok. Sokadszorra elmagyarázom neki a légköri zavart, a repülők hatását, az inverziót. Legyen egy kis türelemmel, dolgozunk. A másik telefonhoz hívnak. A harmadik tüzérosztály törzsfőnöke - ugyanaz a kérdés, ugyanolyan türelmetlenül. Ezt a Lavrinyenka századost jól kiismertem. Ravasz ukrán. Egyszer hívott, amikor belőtték a fegyvert: most lőjük ki az első lövedéket, helyesbítsenek. Közlöm vele a robbanás helyét: balra kell kétszáz méterrel, és távolabb százötvennel. - Kilőjük a másodikat, mérje be. - Nincs robbanás. - Hogyhogy nincs? mi kilőttük. Ah, szóval így állunk: fölvettük a robbanást, de fél kilométerrel jobbra. Hová ment ez? Részegek maguk, vagy mi? Morogva válaszol: Igen, egy kicsit elhibáztuk, de folytassák csak a bemérést. - Egy alkalom nem volt elég ahhoz, hogy higgyen. Egy más alkalommal titokban összeköttetést teremtett az 1-es hangbemérő üteggel (az enyém a 2-es üteg), és mindkettőt külön kérte: mérjétek be a belövést! És megint megegyezett mindkét ütegnél! Most már nem gyanakszik. De most azzal gyötör: mikor lesznek már meg a koordináták? Hát igen, egy nehéz százötvenes tüzel, tőlünk balra vannak a robbanások, a dandártörzs és a 3-as tüzérosztály törzse között; ez bizonyára a 415-ös cél, de olyan erős a harci zaj az első vonalban is, és mindkét fél tüzérsége részéről is, hogy nem lehet eligazodni: minden bemérésnél elkúszik a cél valamerre a rajztáblán, a háromszög újra szétterjed. Az előjelző újra és újra elindítja a szalagot. Csupán az eldobott, sikertelen szalagok kupaca elborítja Dugin lábát egészen térdig. Már egy nagy tekercset cseréltek. Most pedig mindenkinek sorjában aludni kellene. Fegya, menj be a házba, szundíts egyet. Én addig ittmaradok, keresem a 415-öst. Jenyko, akinek két fülhallgató van a fején, nagy kópé. Kifigyelte: lent, a pince mélyén egy szép lány üldögél.- Hogy hívnak téged, szépségem? 127
