Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
Most éppen Andrejasin az ügyeletes. Leült a földre, hátát a téglaboltozatnak támasztva. Fürge, bamabó'rű legény, a fülei kicsik. Most vonult be huszonöt évesen. Elmegyek mellette, felugrik.- Maradj ülve, ne állj föl. De a legény, ha már fölállt, csillogó, sötét szemekkel megszólal:- Főhadnagy elvtárs! Ha Oijolba érünk, elenged három órára? Oijolba való. Elhagyott gyerekként nőtt föl, és mégis milyen igyekvő. S jóllehet nincs családja, mégiscsak van neki Orjolban kit meglátogatni, fölkeresni.- El kell még jutni, Ványa, Orjolig. Várjunk még egy kicsit.- És amikor odaérünk? Utolérem magukat, utolérem, ebben biztos lehet.- Rendben van, elengedlek. Az is lehet, hogy hosszabb időre. De mi van, ha nem állunk meg Orjolban?- Burlov is jelentkezett! - hangzik felém a pincéből a kiáltás. Az a bal szélső állás! Most már teljes a lista. Dugin a kezét dörzsöli:- O, de pompás kis szórakozás! Nagyszerű! A pince mélyéből reagálnak rá:- Jó kis szórakozás. No, most már nincs nagy baj, tudunk bemérést csinálni. Legalábbis nagyjából. (Bemérés előtt az állások a mérőasztalon egyelőre csak elnagyoltan vannak felvázolva, ahogy a térképen bejelölték őket.) Az első vonalból a közelharc tompa zúgása hallatszik lüktetésszerűen. Ha a tüzérségi lövés a szünetben hangzik föl, akkor mi elkapjuk. Iszakovnál a konyhán elkészült a kása. A központból váltva futnak oda a csajkákkal. A levegőben már sűrűn keringenek a repülőgépek - a mieink is, a németeké is —, de a mieink többen vannak. Légiharc nem látható, mindkét fél az első vonalat lövi. A földön nagy összecsapás van, robbanások hallatszanak, ezeket kell bemérni. Jemeljanov jelentkezik az előjelző állásról:- Egyelőre a gyalogsággal vagyunk, még nem ástuk be magunkat, nem hagyják. Álcázni sincs mivel. Ptasinszkijnak egy golyó letépte a váll-lapját — és nem sérült meg! Ptasinszkij, aki a váltótársa az előjelzőn, nagyszerű fickó, világos szemű; a harcban nagyon határozott. Két célpontot mégiscsak bemértünk, már öt állásról: a 415-ös és a 416-ost. A mi feladatunk: megadni a koordinátákat, az űrméretet fülre is meg lehet állapítani, és persze a távolság alapján is ki lehet találni. A dandártól egy idegesítő telefont kapunk:- Az Arhangelszkijre (ez a törzskar mellett van) most mi lőtt?- Zolotarjov-hármas, 415-ös pont.- Adjátok meg a koordinátákat!- Bemérés híján egyelőre nem tudjuk pontosan... Erre csúnyán káromkodnak. Gyalog visszaérkezik az őrsökről Ovszjannyikov, vagy tíz kilométert körözött. Jöttek vele többen is vételezni. Leültünk a kivágott hársfára. A nyíltszívű Ovszjannyikovot a vlagyimiri táj szólásával úgy szeretem, 123
