Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele
lehet készíteni! Egyébként meddig szándékozik maradni? Csak azért kérdezem, hogy lesz-e ideje megismerni az elefánthús előnyeit. Nevettek.- Néha hetekbe telik, mire elefántnyomra bukkannak a vadászaink. Korábban az volt a gond, hogy túl sokan vannak, és tönkreteszik a növényzetet. Persze, ahogy pusztultak a fák, terjedt a terméketlen terület. Hullott a többi állat is, így a kormány engedélyt adott a levadászásukra. Na, hát azóta hetekbe telik, míg elefántnyomra bukkannak a vadászaink.- Nézd, Outa - váltott át tegezésre, miután ellazult a bortól és a melegtől -, ha rajtam múlna, akár reggel is indulhatnék. Valami betegség azonban elvitte a teherhordó állataimat... és egyébként is, úgy láttam, nem bánják az érkezésemet. Outa elgondolkozva piszkálta a parazsat egy bot végével.- Elég rég volt, hogy esett itt. A megérkezése előtti éjjelen a falu véne álmot látott. Azt jövendölték neki az istenek, hogy eljön közülük egy, és esőt hoz magával. Az idegen elmosolyodott.- Érdekes.- De még érdekesebb, hogy tényleg esett. Magának szerencséje van. Ugye nem fog visszaélni vele? - közben lekanyarintott magának egy darab combot.- Mire gondolsz? Beszélgetőtársa beleharapott a vadhúsba:- A törzsfőnök meg van róla győződve, hogy maga az, akiről az öreg álmodott. Jó dolga lesz itt, ha marad. Azonban eléggé tisztességtelen eljárás lenne. Megsült, kóstolja meg! Jó ideje ettek már, amikor magán érezte a néger tekintetét.- Folytasd! Outa bólintott.- Évekkel ezelőtt megjelent itt valaki és azt állította, hogy ő Albert Schweitzer. Gyógyszereket osztogatott, és rendelkezett a betegek felett. A falu örült, hogy a nagy doktor felénk is ellátogatott, és lám, gyógyít. Két nap múlva meghalt egy négyesztendős gyerek. Nem tudni, hogy a félrekezelés miatt, vagy egyébként is menthetetlen volt-e. Az állítólagos doktor összetört, és bevallotta, hogy már régóta járja Afrikát, és a hiszékeny törzseknél sorra jó dolga volt. Hallgattak. A falu határában alacsony domb emelkedett, arra felé nézett. Pontosan felette feszült a Dél keresztje, nem mindennapi látványt nyújtva, talán egész Afrikában Oguagé felett fénylett a legszebben. Egykedvűen kortyolgatta a bort, és tudta, hogy a néger itt befejezte, amit mondani akart, és hálás lenne, ha azt mondaná: holnap reggel, vagy még inkább éjszaka összepakol, és útnak indul. Menne, ahogy jött, álmukban. Talán sajnálná egy kicsit a fiatal néger, de nagyon megkönnyebbülne. Nem szólt egy szót sem. Outa végül megelégelte a dolgot, felszökkent, és indulni készült. Csak egy dolog volt, amit még tudni szeretett volna.- Meg sem lepődött, amikor délután megszólítottam. Előfordulhatott volna, hogy csak törzsi nyelven tudok próbálkozni.- Előző nap már találkoztam a varázslóval, jól elbeszélgettünk.- Én tanítottam németül. Meg is bántam már, de hagyjuk. Alles in Ordnung. 6
