Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Tóth Péter: Hoffmann János: Ködkárpit
Miből is áll a zsidó önazonosság? Mit jelent egy olyan közösséghez tartozni, amelynek létezése a katasztrófák, tragédiák sorozatával írható csak le? „A zsidóság fennmaradása lehet a zsidóság célja, de a zsidó szenvedés nem lehet az egyes - a megélni, a boldogulni, a nyugodtan élni akaró - zsidó feladata. Alig van életünknek zsidó tartalma - néhány régi nóta régi dallama, amely gyermekkorból maradt a fülünkben, néhány ősi étel furcsa zamatja, pár erkölcsi közhely, mely nem erősebb a klasszikus nevelés adta erkölcsi irányvonalnál, pár elmosódott kép ünnepekről - orgona búgása, vének mor- molása - és mégis ez tart össze milliókat a szenvedésben!?” A végső kérdések után az irracionálisnak tűnő remény marad. És még valami: hit a családi szeretetben, abban, hogy a gyermekek jó úton indulhatnak el: „Benneteket talán jól irányítottalak — és ez az én egész elégtételem.” Az utolsó sorok 1944. január 29-én kerültek az ötödik füzetbe. Néhány hét múlva Magyarországot megszállták a német csapatok... A szombathelyi zsidó temetőben lévő családi sírkőre - tragikusan korán - új nevek kerültek: „Dr. Hoffmann János 1895-1944 Auschwitz; felesége Schütz Helén 1903-1945 Rechlin; fia Hoffmann Sándor 1925-1945 német földön”. Polgár Csaba grafikája 1083
