Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Márfai Molnár László: A búgócsiga palástja

Hús-vér bizonyítékává lett annak a sokak szemében nevetséges nézetnek, miszerint az élet csakis a nézőpontok forgatásától függ.” (52.)

A vágyképződés dialektikája által vezérelt szabadság kibontakozásának folyamata vizuálisan talán leginkább a folyamatosan emelkedve táguló spirálvonallal szemléltethető, hiszen tér-idő szerkezete folytonos tágulást mutat, spirális korszerűvé pedig az teszi, hogy mindig másokra, egyre többekre van utalva a főhős által kiváltott hatásfolyamat. Az említett dialektika azonban más aspektusban újra érvényesül. A hatásfolyamat egy bizonyos körön túl már nem tágulhat tovább, sőt, ezen a határon a vágyteljesség szabadságát élvező főhős kénytelen a korábban a szabadsága tartozékaként kezelt esetlegességet, a hatást befogadó közönség véletlenszerűségét fokozatosan korrigálni, egyre szelektívebb helyeken, egyre szelektívebb közönségnek játszik egyre inkább kiszámított módon. Ily módon viszont az a bizonyos spirál nem tágul a végtelenig, de nem is rögzül valami tartós tágasságba, hanem egyre inkább szűkülő csigavonalban közeledik egy másik imaginárius pont felé. „O aztán másodpercek leforgása alatt felmérte, melyik kuncsafttal hogyan kell bánni. Ha például valaki éppen a száját törölte, jól tudta, a mozdulat korántsem felhívás, miszerint méltóztasson odafáradni, hogy a becsületbeli ügyet zsíros száj nélkül rendezzék. Ha meg az asszonyok némelyike a szokásos retikülügyeket intézte, akár az orra előtt, csalhatatlan érzékkel állapította meg, rúzsát fogja előhúzni, kis tükrét, avagy a pénztárcáját.” (211.)

Az előbb példának hozott vizuális hasonlatot továbbgondolva, az egy darabig táguló, majd újra szűkülő spirális egészében szemlélve leginkább egy olyan mértani test formáját ölti, amely az egykor népszerű gyermekjátékot, a búgócsigát idézi fel előttünk. A bonyolult tér-idő struktúra, a spirálisan táguló és szűkülő folyamat-jelleg így egyszerűsödik le egyetlen képbe, amely olyan tárgyat ábrázol, melynek hengerpalástja, mint tudjuk, csigavonalból képződik, azaz kezdőpontja imaginárius jellegű, és végpontja ugyanilyen meghatározhatatlan, de kétségkívül egyre szűkülő örvénybe fut. Ez az örvény pedig egy olyan világ zárlatát szolgáltatja majd, amelyben minden mozzanat Bagatell.

(Kalligram kiadó, Pozsony-Budapest, 2000.)

1079