Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Salamon Konrád: Téeszesítés és falukutatás

Tudósítás a toronyból című, immár országos visszhangot kiváltó falukutató írásával. A búcsúra készülő' falut figyelve első pillantása a körhintát összeszerelő Vak Fiúra esett, „aki ötvenhatban gránátszilánkoktól megsebesülve vesztette el a szemevilágát...” Majd a már összeállított hintát kipróbálóról írta: „...arra gondolok, mi lenne, ha kiröpülne, és a földre vagy a háztetőkre zuhanna. Csak a szörnyűséget fokozná, ami megesett vele ötvenhatban? Csak azt fokozná, s fölidézné számomra is, ami velünk történt, mindnyájunkkal? A megbokrosodott Nagy Hinta szédületét? A koponyák belsejében lejátszódó drámát?”11 Már ez a kezdés, az 1956-os forradalom villanásnyi felidézése is figyelemreméltó 1962-ben. A kiinduló pont pedig, hogy a fészerben porosodó kerekekhez hasonlóan félre kell dobni mindazokat az eszközöket és rossz kötöttségeket, „melyek oly lassan és nyögve vitték előre a paraszti világot, hogy már ötven éve félre kellett volna hányni az útból.”12

Az tehát nem vitás, hogy megújulásra van szükség, de milyen ez az új, tette fel Csoóri szüntelenül a kritikus kérdést, s ez különböztette meg néhány - a szociográfia ürügyén kommunista dicshimnuszt író - társától. Otthon ér- zik-e benne magukat az emberek. Milyen sokat elmond azzal, hogy a régi parasztok nem vesznek részt az új rendszer ünnepein. Csak egy volt kénytelen elmenni, aki brigádvezető lett közülük. „De hogy! Látszott azon a vézna, de szívós emberen, hogy menne is, meg nem is! Szinte sadalva ment a házak előtt. (...) A plébános ment csak olyan immel-ámmal...” Mert más a dolog és más az ünnep. Aki „dolgozik, az még nem adta oda magát teljesen... még nincs rajta a megkülönböztető jegy. Csak azon van, aki már az ünnepeket is megüli...”13

Tagadhatatlan, hogy Csoórira is hatottak a szegénységről alkotott romantikus elképzelések: „A jelek azt mutatják, hogy az egykori nincstelenek, kik kevesebb szállal kötődtek a régi paraszti életformához — épp szegénységük következtében -, most sokkal szabadabbak és mozgékonyabbak. Ok lennének a korszerű parasztság előfutárai? (...) Biztatnám is őket boldogan, gyerünk előre minél sebesebben! Hajrá, rúgják csak szét a százszor összedrótozott, szétzüllő ólakat, istállókat, légyhadseregek büdös tanyáját...” Amár-már szocialista realizmusba, sőt forradalmi romantikába átcsapó mondatot azonban rögtön a földre rántja: „... közben persze a régi parasztokban is tartanám a lelket, akik még az árokparti füvet is lekaszálják azért, hogy tehenet tartsanak. Ezek az utóbbiak a hagyományőrzők. Megtartó erejükre azt hiszem, még hosszú ideig szükség lesz.”14 Megújulás és hagyományőrzés, radikalizmus és konzervativizmus kiegyensúlyozott egysége, azaz az akaratlanul is harmadikutas gondolkodás ami a minden idegszálával újat akaró Csoórit megőrizte attól, hogy a hruscsovista mintaállam kirakatpolitikájának hatására annak kritikátlan dicsérőjévé váljon.

S az elmondottakban ott az egyik legfontosabb előfeltétel, a valóságos érték felismerése és tisztelete. Talán a legjobb példa erre, hogy Iszapeső című szociográfiájának joggal ellenszenvesen ábrázolt apa alakjában is észrevette a munkáját a tökély szintjén végző embert: „Remekművet látok. Az öt méter magasra fölrakott, csontig lefoszlott szárízék olyan mértani alakzatot mutat, amilyet én még parasztkocsin nem láttam. Akár egy megnyírt versailles-i sövény, olyan szabályos a rakomány. Sehol egy kilógó, árván vergődő csutakszár, sehol egy elmozdult kéve. így dolgozni csak egy rögeszmés agy képes.

1060