Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Géczi János: A rózsa mint jel
»sárga rózsaszálat” helyez egy asszony a haldokló mellé, a szenvedés rózsája is hozzájárul a megvilágosodáshoz (Egy sárga rózsa). A sárga elfogyó szín, a vesztés, a veszteség folyamatát hangsúlyozó, azaz az időbeliséget, a változást — olyat, amelyben valami elfogy, s aminek a vesztese lehetünk -, ez mindenképpen átmenetire utal: a piros - a tűz, a vér - szellem és a fehér - a víz, a nyálka között. Másrészt antagonisztikusan viszonyul a feketéhez, azzal nem képes elkeveredni (föld, fekete epe). Végezetül: a sárga - továbbra is az arabok követte nedvtani értelmezésnél maradva - a négy nedv által fenntartott egyensúlyban a feloldódási folyamat megmutatója és elősegítője: azaz a felbomlásé. A sárga a kiterjedés, öröm, élvezet (piros) és az összehúzódás, félelem s szorongás (fehér) közötti átmenet. A sárga tehát a lélek - a másban oldódó, a folyékonnyá váló - magából következő tulajdonságra utal. A meleg és nedves természetes minőségek közében elhelyezkedő szín - tehát - egyszerre két minőség hatása alatt áll: szerepének ez a bölcseleti magyarázata. A szufik számára a sárga árnyaltabb szín: a makrokozmosz és mikrokozmosz közötti átmenet, a szellem testivé, a test szellemivé alakításának jelölője. Az anyagba való leszállás — amely a teremtéskor lejátszódott folyamatot ismétli meg, s a mikrokozmoszt eredményezi -, s a makrokozmoszba való felemelkedés — a szellemmel való azonosságok felismerése - útját a sárga (s e színnel párhuzamba állítható dolog, személy stb.) jelöli ki. A sárga ezek szerint Alláh ’helyettesítőjét’ mutatja meg, s ami sárga, az mind a formán túli világ, a szellem jegyese. S így érthető, ha a lélekdús, érzelmes, a szellemi mélységekre utaló, a kozmoszban vagy kozmosz-szerűségekben feloldódni, azt átérezni, azon át- és belesejteni kész helyzetekben Jorge Luis Borges a sárga színt hívta hangulati segítségül. S e szín - a muszlim civilizáció hagyományozta értelemben - a szellemi világ jelenlétét implokálta, miközben magától értetődően utalt a sokféle tulajdonságú (testi) dolgok időbeli változékonyságára, az elmúlásra (a győzelemben való veszteségre, a nyerésben lévő vesztésre, a fölemelkedésben való hullásra). Másrészt, ha keleti rózsát vázolt fel Borges, mert onnan egyetlen új színként érkezett, akkor is csupán sárgaként mutathatta meg azt. Ha Borges néhol perzsa virágról beszél — „Nem mondhatom el azt, amit a perzsa / rózsákról mesélt...” (Límittes) —, bizonyosan sárga lesz az. A helyzetek, amelyekben rózsák találhatóak - és naplemente és mélabú - egyébként nem tűrtek mást. A sárga színű rózsáknak - állapították meg a botanikusok - Ázsia a hazájuk. A gyógynövénykertekből kialakuló kertművészetbe három sárga rózsafaj került Ázsiából: a Rosa foetida, a Rosa hugonis és a Rosa Xanthina - az első, a sárga rózsa a leginkább az arab világé. Sárga színű rózsáról Aly Mazaheri is értekezik A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig című munkájában. A XII. századtól az arab költők és írók valóban emelkedő számban tesznek említést a sárga rózsáról. Európába több úton juthatott el ez a rózsa: Andalúzián, Itálián és Isztambulon keresztül. Delechamp (1856-7) francia botanikus értelmezése szerint a keletről az Ibériai félszigetre kerülő sárga rózsa fog északra, francia és itáliai területre származni. Aldrovandi padovai orvostanhallgatók számára készített, gyógyszerként használatos növényeket tartalmazó botanikus kertje már 1551-ben 1036
