Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Géczi János: A rózsa mint jel

bizonyosan bemutatta a sárga rózsát, a ’Rosa lutea’-t. A XVI. század második felében a herbáriumok írói - Konrad Gessner (1561), Clusius (1560 táján), Lobelius (1576) - ismerik, ha botanikailag nem is azonosításra alkalmasan, de leírják, só't rajzokat is készítenek róluk. A legszebb Basilius Besler (1581— 1629) Hortus Eystettensis munkájában látható. A csendéletekben először a XVI. század végétől, a holland festők - Pl. Rachel Ruysch (1664- 1750) -, majd mások, mint a flamand Daniel Seghers (1590-1661) munkáiban tűnik fel a rózsa. 1616-ban, Franciaországban már ismerik a R. sulphurea (ma: R. hemispshaerica)-t, Jean Franeau ’Jardén d’Hyver’ könyve a bizonyíték. Kertészeti termesztésre majd csak 1837-ben Sir H. Wilkox hozza be - Itáliába - Perzsiából.

Végletes módon szerepel a rózsa a Négysoros / Cuarteta című versben - ha hinni lehet a lábjegyzetnek, a XII. században élt Maghrebi Al-Mutászim Diván-jából emelte ki s használta föl önálló, saját verseként azt a Múzeum (Museo) kötetében Borges. A rövidke szöveg utolsó sorában, a halandóságuk miatt egymás mellé került a virág és Arisztotelész - együttállásuk, ellentétes tartalmuk okán azonban feszültség is keletkezett. Lehet, hogy az ellentét a természet egyik szép képviselője (rózsa) és az emberi teljesítmény (a görög filozófus) között feszül? Lehet, hogy az empírium és a szellem között?

Arisztotelész az arab gondolkodók fölöttébb tisztelt tekintélye, őt követve dolgozták ki az iszlám filozófiát és kozmológiát, a munkásságára, alakjára való hivatkozás egyben az anyagi és szellemi világ logikai-tapasztalati megismerhetőségének a hivatkozása is. Ezzel szemben a rózsa annak az embléma- tikus megjelölése, amit a misztikusok állítanak: a világ teljességét nem a Korán szó szerinti értelmezésével, de nem is mindenki számára elérhető jelentésréteg meditativ fölfejtésével, a meditáció bonyolult technikája révén, a mikrokozmosz makrokozmoszba való visszaemelésével lehet elérni. Egy tudományos-filozófiai és egy misztikus-vallásos világkép egymás mellé állítása kelti leginkább a verssor belső feszültségét.

S az, hogy a növény és a filozófus végső sorsa egyforma. Ráadásul ugyanaz, mint aki a kérdő mondatot kigondolta, („én is / ugyanúgy meghalok, ahogy meghaltak a rózsák és Arisztotelész?”)

Hasonló polarizáltsággal jelent meg a tapasztalható és a tapasztalhatat- lan a Miltonhoz címzett versben is. Egy rózsa és Milton (Una rosa y Milton) című költeményben egy láthatatlan rózsa mellett egy színes, és szemmel tapasztalható képezi az ellentétet. Borges ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem állapítható meg, milyen színű az általa érzékelt: „... bíbor, fehér vagy sárga”. Pontosabban: nem a szín hiányára, hanem a szín eldönthetetlenségére mutatott rá.

A középkor végéig a piros - pontosabban a rózsaszín - és a fehér a keresztény rózsák ismert színe, csak ezt követően érkezett Európába a sárga rózsa — hogy először Andalúzián keresztül-e, a mórok segítségével, avagy Isztambulon át, a törökök jóvoltából, azon a botanikatörténészek még töprengenek.

A három szín a Mária-kultuszban került egymás mellé. A rózsafüzér vagy olvasó a Mária-ájtatosság segédeszköze. Az 50 imából szerveződött kis rózsafüzér, vagy 150 imából láncolódott nagy rózsafüzér a tizedekhez egy-egy

1037