Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Szepesi Attila: Tündérek és katonák
folytatódnak. Bizonytalanul írtam le vele kapcsolatban azt, hogy érzései, gondolatai és álmai. Mert az animista lélekben ezek nem választhatók külön. Ugyanolyan valóság számára az álom, mint a hegyoldalról alágördülő kó'. Álomszerű érzései pedig gondolatokkal terhesek, amennyiben sejtelmei képekké tűnnek át, ezek a képek pedig áthatják egymást, mivel nem statikusak. A gold szemléletének középpontjában tehát a valóság egy-eredetűségének szakrális élménye áll. Az orosz katona és a nomád vadász barátságának, közös barangolásaiknak, illetve kettejük alapvetó'en különböző' világszemléletének krónikája az útinapló... Egy régi feljegyzés szerint: „Uj-Zéland egykori brit kormányzója, Sir George Grey szeretett volna tolmács nélkül beszélni a bennszülött maorikkal, és ezért megtanulta a nyelvüket. Am ekkor súlyos csalódás érte, mert még mindig nem értette őket. Úgy találta, hogy nézeteik és szándékaik magyarázására régi költemények, közmondások töredékeit idézik, amelyek egy ősi mitológiai rendszeren alapulnak. Ezért aztán nekilátott, és feldolgozta a mitológiát, amelyből partnere gondolkodását megérthette...” Az idézet megvilágítja, mit kellett tennie a szenzibilis orosz térképésznek, hogy társa, a mandzsu vadász különös világába bepillanthasson. A modem, szekularizált gondolkodás fogalmakkal él. A tradicionális szemlélet szimbólumokban, képekben fejezi ki magát. A fogalom zárt és körülhatárolt, a szimbólum a szellem világára nyitott. Minden olyan irányzat, mely a történelem során szegényítette a szimbolikus gondolkozást (a protestantizmustól a mechanikus kartéziánizmusig, a materializmustól a magát tudománynak álcázó technokrata szemléletig) a minőséget fokról fokra mennyiségre redukálta, ezáltal akarva-akaratlan - ez az akarva-akaratlan is megérne egy elemzést, de szorosan nem tartozik ide - az ember erősebb hatalmakkal való kapcsolatára mért csapást... A kor, a tizenkilencedik század vége, melyre Arszenyev első utazása esik, a nagy felfedezések utójátékának időszaka. Akadnak még a glóbusznak fehér foltjai. Be nem járt erdei, fel nem térképezett pusztaságai és tundrái. Hegycsúcsai, ahol emberi lény nem járt még. Jégsipkás sarkvidéki tájai, melyekről csak képzeleghettek a térképészek meg az utazók, ahol narválok és más, már-már mitikus csodalények élnek - Nansen és társa, Johansen épp ezekben az esztendőkben próbálta hősi erőfeszítéssel, ám sikertelenül elérni az Északi-sarkot. És persze ismeretlenek az ember előtt, részben még ma is azok, a tengerek homályos mélybugyrai, melyeket a fantázia tetszése szerint népesíthet be álomi óriásokkal, magukat lámpássá formáló szürreális animulákkal. A tér meg az idő rejtelmes zugaiban szigetek zöldelltek, melyek két-, négy- és hatlábú lakóit nem ismerte senki. Archaikus életű népek maradékai járták a dzsungeleket, s bár primitívnek mondta őket a balgatag tudomány, mely képtelen volt és jórészt manapság is képtelen a maga építette ketrec rácsain túllátni, e népek méltósággal élték a maguk teljes és hagyományokkal átitatott életét. A Távol-Kelet, tradicionális nevén Mandzsúria, ekkor még jórészt ismeretlen föld. Az alkalmi térképek csak egy-egy részterületét íiják le, azt is bizonytalanul. Folyók kék vonalai érik el az Amurt, vagy épp a Japán-tengert, ám hogy hol erednek, nem tudja senki. Halászó-vadászó goldok és szolonok, 884
