Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Szepesi Attila: Tündérek és katonák

udegék meg taszok falvai húzódnak az erdó's táj mélyén, melyekről a terjeszkedő orosz közigazgatásnak nincsen pontos képe. Népek egyre jobban felmorzsolódó töredékei élnek itt, közös nevükön mandzsuk. E nációk valaha benépesítették szinte az egész távoli keletet, mára már csak maradékuk maradéka tengődik a kínai meg az orosz tengerben.

Kereskedők, kínai kalandorok és bűnöző-bandák (hunghuzok, ahogy Derszu Uzala nevezi őket) járják a vidéket. Két fejkendős, magányos és fegyvertelen ginszeng- meg pézsmagyűjtők. Politikai száműzöttek és menekültek, naplopók meg sanda gonosztevők, ópiumszívók és válogatott szélhámosok, akik megpróbálnak új életet kezdeni az anonimitás jótékony védelmében. Óhitű orosz közösségek és nincstelen parasztok próbálnak itt megtelepülni és megélhetést találni, ahol a távolkeleti, a pravoszláv meg az európai időszámítás összekeveredik. Koreai falvak húzódnak a folyók mellékágai mentén, melyekben mintha sokezer esztendeje megállt volna az élet. Meghökkentő, hogy a koreaiak védekeznek a behatoló idegenekkel szemben: úgy tesznek, mintha azok nem léteznének. Arszenyev és társai kérdezgetik erről-arról a koreaiakat, de azok rezzenetlen arccal mennek tovább a maguk útján. Nem válaszolnak.

Az orosz térképésztiszt már az első beszélgetések után kezdi észrevenni, hogy új barátja, Derszu Uzala, ez az erdőn-mezőn kószáló mandzsu vadász egyáltalán nem primitív. Sőt. Szemlélete, ami a környező világot illeti, színesebb és gazdagabb - ezért igazabb és mélyebb -, mint az övé. Az orosz cár katonája a varázslatos Amur-környéki tájon kezdetben csak feltérképezendő völgyeket és hegyeket, fák tömegeit és ösvényeket, félig-meddig ismerős állatokat és növényeket lát, miközben a mandzsu vadász ezernyi-ezer részletből, hatásból és hangulatból, impulzusokból, hangok csengéséből, völgyek és fák, habzó vizek és barlangok, állatok és hegyormok szellemeiből” építi fel a maga világát. A szellem kifejezés itt csöppet sem gyanútlanul kezelendő. És az orosz tiszt ezt észreveszi. Ahogy érteni kezd valamit a mandzsu „vadember” ani- mizmusából, megérzi, hogy egyre gazdagabb lesz. Egyre mélyebben kitárulnak előtte a tájak és azok lakói. Ami eddig számára csak adat volt meg neutrális tény, most hirtelen átlélekül. Kezd valamit az animizmus szelleméből kapis- kálni. Néha mintha egy-egy pillanatra az ősvilág tűnne a szemébe a civilizáció félrelibbenő függönye mögül. Csodálkozik. Néha már-már irigykedve figyeli a gold otthonosságát a szurdokok éjszakájában, meg a hegyi rétek verőfényében. Érzi, hogy ez a korábban csak furcsának, netán gyermek-lelkűnek hitt nomád tud valamit, amiről neki sejtelme sincsen. Érti a felhők járását, az éjféli madarak rikkantását, meg a szél zúgását. Néhány sárba mélyedt csülök és pata nyomából történeteket tud kiolvasni.

Az is kétségtelen, hogy a mandzsu is figyeli az oroszokat. És ahogy Ar- szenyewel egyre jobban megbarátkozik, elmondja neki a véleményét erről-arról. Elmeséli, milyen riadalmat keltett errefelé az oroszok hajdani feltűnése. A sámánok összejöttek és szertartással próbálták távozásra késztetni a szalon- naszagú idegeneket. Amikor azonban a tenger felől orosz hadihajók is feltűntek, az őslakók megérezték, hogy a szertartások hiábavalók voltak. A falvak elnéptelenedtek, lakóik a hegyek közé menekültek, ahol új településeket alapítottak. Ám ettől fogva járványok tizedelték őket. Derszu felesége és gyer885