Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Szepesi Attila: Tündérek és katonák
SZEPESI ATTILA Tündérek és katonák Antik szerzők szerint amikor meghalt Pán, a természet ura, aki babérligetekben és mocsarak szigetein rejtőzött, szárnyra kelt a szélfúvással, elidőzött a források mellett, sivalkodott a madarakkal és a loppanó vadakkal, a teremtett világ megdermedt. Páni félelem uralkodott el a hegyek-völgyek lakóin. A jelképes történet a természet magára maradását, egyúttal az ember kiszakadását is magyarázza ősi közegéből... ,A tradicionális embert a hegycsúcsok előtt, az erdők csendjében, a folyók partján, meg a rejtélyes barlangokban nem a lélek szubjektív impressziói töltötték el, hanem az érzékfeletti reális élménye. Vagyis a helyeket átható erők. Ezen érzetek képekben tükröződtek, elemek, források, fák isteneiben, amelyeket a képzelet hozott létre...” — írja az olasz Julius Evola, a tradicionalizmus atyja. A képekben felcsillanó érzések és sejtelmek az elemi világra utalnak. A magasabb és mélyebb valóságra, ami láthatatlan ugyan, ám a szellem figyelmétől - tán nem is figyelmétől, inkább a szellem átélő és mindenen áthatoló erejétől - fokról fokra láthatóvá válik. A fragmentumokon túli valóság képekké tűnik át a teremtő képzeletben. A világ érzékelésének eme spirituális módja nehezen leírható. Természete az áloméval rokon, vagy a Platon említette isteni geometrizálással, melynek segítségével a kuszaság - a káosz - renddé, azaz kozmosszá szerveződik. Akinek nincsen képessége a láthatatlan, tehát a tényeken túli valóság érzékelésére, zűrzavarban él, hisz épp az a szervezőerő marad rejtve számára, ami fényudvarába vonja a percek szeszélyes eseményeit. Vigasztalan sokféleséget, kaotikus törmeléket lát majd maga körül. A halott anyag üledékét, romokat és limlomokat, esetleg szakrális törmeléket, mítoszok halványuló foszlányait, melyeket már nem világít egyetlen valósággá számára a teremtés misztériumának fénye... Arszenyev remek könyvében (A Távol-Kelet őserdeiben) egy szentpétervári orosz térképésztiszt, maga az író, összebarátkozik a mandzsu erdei vadásszal, Derszu Uzalával. A mandzsu erdőjáró úgy toppan az éjszakai tábortűznél vacsorázó orosz katona elé, mint a múlt kísértete. Derszu a mandzsu-tunguz népek azon ágához tartozik, melyet az idegenek goidnak, maguk nanájnak mondanak. Arszenyev tanult európai. Otthonosan mozog a latin, a középkori és az újkori kultúrában. A gold vadász animista. Nem szakadt ki még a teremtés fényudvarából. Személyes emléke és élménye a jelenvaló ősvilág. Érzései, gondolatai és álmai a fákban, füvekben és az önmagával egyenértékűnek elfogadott és becsült szárnyas, pikkelyes, csápos és patás animulákban 883
