Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Paládi Zsolt: Novellatéma
PALADI ZSOLT Novellatéma És azon kaptam magam, hogy ott ülök megint a számítógép eló'tt és novellatéma után kutatok, csakhogy most a torkomra szorítottak egy megélezett borotvát, mely morotvába küldhet, (morotva: fó'név * holtág, holtmeder) Holt volt, holt nem volt... kezdtem volna a mesét, de akkor a homlokomra ütött, „nem mese az, gyermek”, mondta volna, ha mondta volna, de nem mondta, csak így szólt: Na most akkor kezdd el eló'ről! „Eriggyen, mer rugók beléje hátul. — / S megint élőről.” - írtam, írtam a Karinthyt; de ő a fejem felett kiáltozott: a történetet, a történetet írd, az ám, mindent töviről-hegyire, de én nem tudtam, melyik történetről beszél, arról, amely után kutatok, vagy arról, amelyik engem keres meg írás közben, mert nem mindegy, lehet, hogy sose találom meg a novellatémát és akkor mi van? „Keresd, keresd!” - hadarja izgatottan, és erről egy kutya jut eszembe, egy engedelmes vadászeb, a vadászebről pedig az őszi avar szaga, gőzölög, akár a paprikás krumpli, én pedig botorkálok benne, kutyafejes faragott botommal olyan vagyok, mint egy lézengő ritter, Krúdy jut eszembe, meg a krúdys gordonkahang... Az ám, lányokon gordonkázol! és felsérti a finom hámréteget, hogy kibugy- gyan a vérem, ám azon nyomban gézt szorít rá... Azért se csalogatod ki belőlem a kisbőgőst! (gordonkás: főnév * csellista, csellós, kisbőgős) Nem ijedek meg, én pesti vagány vagyok, lézengő ritter, mellesleg művelt és alkotó, a barátaim révén kiradírozlak a szellemi életből, de ő csak vigyorog, hát milyen ember ez, ez semmitől se fél, még attól sem, hogy nem publikálhat... Azt hiszed, hogy te vagy a góré, hajol a pofámba (ezt a szót kéretik kihúzni, helyette az ábrázat kifejezés használtatik, régies, kéretik felújítani). Milyen góré, kérdem én, ugyanis a górénak két jelentése van, úgymint góré1: főnév * kukoricatartó, kukoricagóré, kukoricatároló, szár és góré2: főnév * főnök, vezető, nagyfőnök, ne szellemeskedj, válaszolt, meg akarod találni a novellatémádat, tisztelt író úr, vagy nem? Jól van, meg akarom találni, tisztelt pszichopata úr, csak szépen akarom kezdeni, stilizálva, úgy hogy kedve teljék benne, maga is gyönyörködni akar, érezni a szavak ízét, megszagolni őket, mint egy zamatos őszibarackot, körbejárni, mint a peep-show összes fülkéjét, Hilda, Cherry, Carmen, a nyelve hegyére venni, mint... Onnan indulok, hogy „Felkelt a rózsásujjú hajnal” és akkor „Feltámada napom fénye / Szemüldök fekete széné”, fekete volt az istenadta, „csontig velőig fekete”, nem hiába hívták hajnalnak, Hajnal, Hajnalka, Auróra, Auróra rézágyúja fel van virágozva... Lényeg az, hogy találkoztunk, a szónak abban az értelmében, hogy végül összeakadtunk, ráakadtam, 863
