Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink

eredetű« kai avagy kall igére mennek vissza, ami pedig azt jelenti; liogy az egész családnak egyedül a magyarban van meg a töve, s így különféle származékait idegen nyelvekből eredeztetni teljesen indokolatlan, vagyis például meglehetősen felelőtlen vállalkozás kalapács és kalász szavunkat szláv nyelvekből eredeztetni.

Padányi vizsgálódását kiterjeszti egyéb nyelvekre is, többek között az etruszkra és a latinra. ••Az etruszkoknak volt egy hagyományos szokásuk, minden év első napján ünnepélyes külsőségek közepette egy szöget vertek a főisten templomának falába. Ezt a szokást ... a rómaiak is átvették, ... és, eleinte királyok, később a praetorok közül az első, ünnepélyes ceremóniával, minden évben egy szöget vertek a Jupitertemplom falába. Ezt a ceremóniát ügy nevezték ‘calenda*. Innen származik a lió első napjának latin neve •kalendae«. A szó a szumir-etmszk -kál< szó latin part. futu- rummal, magyarra fordítva »verendő*, t. i. a szög. A szög neve latinul clavus, eredeti alakjában valószínűen calavus, kalavus« (p. 104-105). ügy tűnik azonban, bogy a kai- igei tő más indoeurópai szavakban is fennmaradt. Ilyen például a latin calamitas, melynek jelentése: -baj«, ••szerencsétlenség«, -csapás«. Ám még nyilvánvalóbban kapcsolódik ide a görög khalkeusz szó, mely a par excellence kalapálómesterséget, a kovács mesterséget jelöli.

20 -Héjából kifejlik.«

21 E szó nyilvánvalóan nem alapnyelvi, hanem szükségképpen újabb szó kell hogy legyen, vagyis a belső szóalkotás számlájára írandó (minden bizonnyal honfoglalás utáni szó). Am képzése meglehetősen világos, ugyanis nyilvánvalóan elhomályosult összetétel, amelyhez egy igeképző (-oz) járult. Az összetétel előtagja (ta-) világosan utal a tatarozás funkciójára, nevezetesen arra, hogy valamilyen felületet egy bizonyos folyékony anyaggal be, illetve el kell takarni. E szó töve (ta-) megtalálható a takarít, tapaszt, tapogat, tapint, tapos tövében, s bizonyos, elsősorban síkszerű dolgok kitakarási, inkább azonban befedési tevékenységre utal. Szavunk második tagja (-tar) ezek után már különösebb vizsgálatot nem is igényel, hiszen éppen az kívánja meg elfedését, ami csupasz, kopasz, régiesebb szóval tar (ugyanez a tar igenévszó jelenik meg a taraj, tarkó, tarló, tarol szavakban is).

22 Eredeti jelentése szerint nem a világossággal volt szinonim értelmű, hanem inkább a csillogással, ragyogással állt kapcsolatban.

23 Határozószók, módosítószók, viszonyszók, kötőszók.

24 Csak egyetlen példával szeretnénk illusztrálni »ótörök eredetű« műveltségi szavaink nagyon is kétséges etimológiai származását, s ez az eke. Nos, az eke nem más, mint egy földbe nyomott és abban mozgatott ék. Ám ék szavunk már a Történeti-etimológiai szótár szerint alapnyelvi szó. Ilyen módon eke -műveltségi jövevényszavunk« ótörök eredetével valami nincsen rendben.

554